Lanyok, mit gondoltok rola ha a fiu akivel jartok nem akar mindig egyutt lenni veletek, szuksege van hogy neha egyedul legyen?

Természetesen nem kell minden pillanatban együtt lenni, hiszen akkor nagyon hamar ellaposodna a legtöbb kapcsolat. Szerintem ez nem gáz, az a gáz ha előre megbeszélt találkát mondasz le például ezzel az indokkal.

De mellesleg a vízöntőkkel csak rossz tapasztalatom van, nekik már azt se hiszem el amit kérdeznek.

Én 31F vagyok. De egyetértek.

Attól hogy van párod, van 1 életed, amit előtte éltél.

Ha szeretsz egyedül lenni, akkor legyél. Ha megfojt,

dobd ki.

Nőknél is ez van. Nekik is megvan az életük, mielőtt

összejössz velük.

Ez szerintem teljesen normális. Amíg nem együtt laktok,

addig ez simán belefér.

Mi párommal hetente egyszer találkozunk, pedig nem lakunk egymástól messze. Akármilyen furcsa, nekem ez így tökéletes most. Szeretem, nagyon is, és ő is engem, de mindkettőnknek kell a tér, és nem azért, mert mással akarunk lenni.

Nekem azért kell, mert másfél év alatt megszoktam, hogy van mikor barátaimmal vagyok, van időm a hobbijaimra, és néha arra is van időm, hogy csak csendben regenerálódjak. Ha ezek nem lennének meg, biztos kifordulnék magamból. Neki azért kell a tér, mert nem túl rég ért véget egy 3 éves kapcsolata, és szeretne egy kis szabadságot érezni, hogy elmehet haverjaival iszogatni, és egy kis időt, hogy mindent helyretegyen magában.

21/l

Én szorgalmi időszakban mindennap találkozom a párommal és ugyan ő az első az életemben ilyen téren, de elvárom, hogy legalább két puszira és egy ölelésre össze is fussunk mindennap ha már ott vagyunk egymás szomszédjában.

Eddig mindig úgy voltam vele, hogy nekem is kellett a tér és az exeimnek is. Meg is adtuk egymásnak, jó volt így. A mostani páromat is megértem, ha más dolga van, vagy ilyesmi, nem csinálok belőle problémát, viszont jól esik, ha ő sem csinál abból problémát, ha suli után szeretnék tőle kapni egy jó nagy ölelést és egy csókot mielőtt elindulok haza, utána pedig egész este azt csinálhat amit csak szeretne.

Szerintem egy normális lánynál lehet ilyenekben kompromisszumokat találni. Én pl utálom a távolságot és azt, hogy vizsgaidőszakban sok 100 km választ minket el egymástól, ezt nagyon nehezen is viselem, ezért szeretem kiélvezni minden pillanatát annak, amikor a közelemben van és ezt ő meg is érti, ahogy én is megértem, hogy vannak barátai, van tanulni valója, nem lóghatunk mindig együtt.

Szerintem ha valakik már együtt laknak, akkor is kell valamennyi szabad tér a másik félnek, ezzel sincs semmi baj. Ha egy normális nőt fogsz ki, akkor neki is ugyanúgy szüksége lesz szabadidőre, hogy a barátnőivel lehessen, tudjon tanulni, stb stb.