Mit gondoltok erről? Teljesen összezavarodtam!

Párommal 2 éve vagyunk együtt. Az egész kapcsolatunkban éreztem, hogy én jobban szeretem őt, mint ő engem. Hol nagyon jó volt vele, hol pedig azt éreztem egyáltalán nem is érdeklem.

Összeköltözés elött állunk, vagyis ő szerette volna jobban..persze én is mivel szeretem. De ugy gondoltam mielött meglépünk egy ilyen nagy lépést, tudnom kell hogy mennyire őszinték az érzései. Volt egy mély beszélgetésünk. Őszintén beszélgettünk a kapcsolatunkról.

Elmondta, hogy benne lassan alakulnak/alakultak az érzések irányomban. Kapcsolatunk elején nem is szeretett, most már érzi, hogy mindennél fontosabb vagyok. Ideje megkomolyodnia és miattam érdemes. De az érzései valóban ingadoznak. Hol mindennél jobban szeret, hol pedig az agyára megyek, ugy érzi lefárasztom, elege lesz belőlem és a kapcsolatunkból is. Néha azt érzi nem bírja a kötöttséget és nem neki való egy kapcsolat. Aztán mindig rájön, hogy nem tudna nélkülem élni. Az gondolja én mindent egyszerre akarok és sietek, szerinte türelmesebbnek kellene lennem. (Vele és a kapcsolatunkkalt kapcs.)

Szerinte az is a baj, hogy ő tulságosan ismer engem, túl könnyen kinyiltam neki, ő pedig még mindig nem nyílt ki nekem. Nem is tudom hogy valaha megismerném-e igazán. Teljesen kiismerhetetlen, hangulatember és zárkózott is.

Tudja nagyon jól hogy mivel tud megbántai, de ha olyan kedve van megbánt és nem foglalkozik az érzéseimmel, majd ugy tesz, mintha nem történt volna semmi.

Teljesen elbizonytalanodtam, ugy érzem, hogy eddig nem is használtam a szemem és nem akartam meglátni a dolgokat.

Szerintetek szeret egyáltalán, ha így viselkedik velem? És, ha ilyeneket mond?

Mit gondoltok?