Hogy lehet az hogy egyesek 1 éve meg fél éve vannak együtt de már gyerekük van meg el is vannak jegyezve? A párommal 4 éve vagyunk együtt de nekünk meg még semmi. Ciki?

Na szerintem meg ez a ciki, mármint ez az eljegyzés. Bocsi utolsó, nem ellened irányul, ez csak az én véleményem.

Ha valaki megkéri valakinek a kezét, akkor feleségül akarja venni, általában 1-1,5 éven belül. Elkezdik szépen szervezni. De az nevetséges, amikor csak azért jegyzik el egymást a felek, mert csak. Ez az egész megcsúfolása az én szememben. Én csak akkor mondok igent, ha tényleg alkalmasak a körülmények arra, hogy rövidesen összeházasodjunk.

Barátnőm kihisztizte magának a gyűrűt, persze azóta sem feleség, a fene sem tudja, hogy jegyben járnak, mert már mindenki elfelejtette, 4 éve "menyasszony".

Egyáltalán nem ciki.

Különben is kit érdekel a papír, a gyűrű meg az, hogy a rokonok megnyugodhatnak, hogy jajj végre hivatalos... ?

Az a lényeg, hogy szeretitek egymást. A többit pedig kb. le kell sz.rni.

Elnézést kérek a megfogalmazásért, de kissé dühít az ilyesmi, mert az én ismeretségi körömben is sokan a fejemhez vágják időnként, hogy én még nem vagyok házas, nincs gyerekem (nem is éreztem még soha egy pillanatra sem eddig, hogy akarok). Pl. volt o.társaim legtöbbjének már (akár 3-4 éves) gyereke van. Sokan 19-20 évesen ismerték meg a párjukat és kb. gondolkodás nélkül összeházasodtak, aztán persze gyerek, "ahogy kell".

Nos, nem kell mondanom, hogy a legtöbben vagy elváltak vagy boldogtalanok és csalják egymást, vagy olyan viták vannak, hogy a rendőrség hetente jár ki hozzájuk.

Sokan nem gondolnak bele, hogy kik ők és mit akarnak. Nem látnak tovább annál, hogy szeretik a másikat és vele akarnak lenni. + Nyilván nagy hatással van rájuk az is, hogy sok helyen még elvárják, hogy a fiatalok összeházasodjanak stb-stb.

Aztán jön a házasság, gyerek és csak évekkel később jönnek rá, hogy az önismeretük nulla, nem értek el semmit az életben, nem éltek eleget, alig ismerik a párjukat, mert a rózsaszín ködtől nem látták az igazi énjét (nem is tudták, hogy az fontos lehet...) stb.

Én már majdnem 7 éve ismerem a barátom. Az első 2 mondat után tudtuk, hogy egymás lelki társai vagyunk, soha egy pillanatra sem szűntem meg szeretni. Mégsem gondoltunk még se házasságra, se gyerekre mert éljük az életünket, próbálunk rájönni mit akarunk elérni az életben, ebben segítjük egymást stb. Persze kinek mi a fontos...

Nem azt mondom, hogy mi hű de nagy karrieristák vagyunk, mert egyáltalán nem. Csupán csak arról van szó, hogy nem bírnánk elviselni, ha úgy kellene élnünk, hogy a kijelölt úton járunk saját gondolatok, döntések nélkül. Mi még előbb ki akarjuk alakítani az életünket, aztán majd később jöhet a többi, házasság és hasonlók. Vagy nem, kitudja. És ez nem azt jelenti, hogy nem gondoljuk komolyan. Részemről fantasztikusnak találom őt és mindig fontos lesz számomra, akár meg is halnék érte, s bármi történik mindig megtaláljuk egymást.

Tehát kérdező, tegyél az egészre és ne zavarjon! Ne azzal foglalkozz, mit mondanak mások, csak légy boldog!

Érdekes módon azoknál a ismerőseimnél, akik hamar házasodtak EGYIKÜKNÉL sincs olyan harmonikus és mély kapcsolat köztük, mint köztem és a barátom között. Nekünk tényleg nincsenek titkaink, egymás legjobb barátai és olykor üzlettársai is vagyunk. Amikor egyszer nagyon összevesztünk (kevés időm jutott rá és ez őt zavarta) akkor is ugyanúgy találkoztunk, csak előre tisztáztuk, hogy barát a baráttal beszélgetés lesz. Szóval azt is velem beszélte meg, hogy mennyire rosszul esett neki amit tettem és a munkahelyén emiatt közelebb érzi magát egy nőhöz (nem közelebb került!) és nem tudja mit tegyen. És én teljes nyugalommal, barátként válaszoltam neki.

* Úgy gondolom nem érdemlem meg azt a sok lenézést, amit azért kapok mert még nem vagyunk házasok! Pláne, hogy olyanok mondják akiknek a kapcsolatában fele annyi őszinteség sincs, mint a miénkben és negyedannyira sem bíznak meg egymásban. Mindenki eldöntheti melyik változat a jobb...

Egyébként szerintem ez attól is függ, hogy mennyire ad az ember más emberek véleményére. Van akinek nem fontos az, hogy mindenkivel tudassa ők a párjával összetartoznak és házasok stb., elég ha ők ketten tudják és szeretik egymást. Van olyan is, aki mindenkivel tudatni akarja, hogy a párja az övé és gyorsan ráhúzza a gyűrűt az ujjára.

Ja és sok olyan kapcsolat is van, ahol stabilitásra vágynak (mert pl. rossz volt a gyerekkoruk, a szüleik kapcsolata) ilyenkor a nők pl. hajlamosak gyorsan házasságra lépni és szülni, azt remélve, hogy így majd együtt maradnak a párjukkal örökre. Aztán persze sokszor válás lesz a vége, a gyereket pedig OLYKOR SZÓ SZERINT (láttam) próbálják kétfelé tépni.

Mi meg 6 éve és "csak" eljegyzés volt az ötödik évfordulóra. (hatodik is 3 hónap múlva lesz) Nem ciki, úgy lesz az életetek, ahogy majd eltervezitek! Ne mások miatt essetek neki a gyerek/házasság témának! :)

22/L

20:50 vagyok ( a 85%-os, de ezt gondolom észre veszitek... :))

Én írtam a majdnem 7 évet... Nos, mi nem vagyunk eljegyezve, nem érdekel minket az ilyesmi.

Olyan őszinte, igazi és mély kapcsolat van köztünk, hogy úgy érezzük nincs szükség ezekre. Lehet később másként látjuk majd, de ezek csak olyan külsőségek számunkra. Tudom ez sokak számára furcsán hangozhat.

A Ti helyzetetek nem ciki. Az, hogy más előbb lép, az ne m jelenti azt, hogy most akkor mindenkinek azt kellene csinálnia.

Én 20 évesen ismertem meg a páromat, Ő akkor volt 21. Gyorsan eldöntöttük, hogy ez bizony szerelem és mi együtt éljük majd le az életünket. De ezt az elhatározást nem követték tettek. Most, 15 évvel később sem vagyunk eljegyezve, és a gyermekeink is csak nemrég születtek, még a nagy is csak 3 éves.