Volt már olyan érzésed, hogy szakítani akartál, de féltél hogy megbánod?

első..4 hónap után tudtad hogy nem megy, mégis bírtad 2 évig? Az durva...Mi tartott mellette eddig? És mi miatt nem ment?

Amúgy velem is volt és valóban vége lesz az ilyennek

Volt ilyen érzésem, de végül nem tettem meg és jó vége lett/van. Semmi oka nem volt, csak úgy rám tört ez az érzés.

Ez már jó 4-5 éve történt.

Volt. Nem is egyszer. A kapcsolatunk első éveiben. Kb. első két évében.

És nem csak az én fejemben fordult meg, de az övében is.

Szakítottunk többször is. Volt, hogy egy-két hétig pihentettük a kapcsolatot, volt, hogy a párom mondta el egy rossz szitu után , hogy úgy jött, hogy szakít velem, csak hogy más problémám is volt épp akkor, nem tette meg, volt, hogy már eggyütt laktunk, akkor is nekem lett elegem, és közöltem, hogy ez így nem mehet tovább, de mivel nem volt egyszerű a szétköltözés, mire megoldottuk volna, kibékültünk, volt, hogy nyaralás alatt zörrentünk össze, páromnál szintén egy utolsó csepp lehetett, közölte, hogy vége, élmény volt úgy hazajönni nyaralásból...De végül akkor is kibékültünk.

Azóta már a 11. évünket tapossuk közösen, már házasokként, és mindketten tudjuk, hogy életünk legnagyobb bakija lett volna, ha anno szakítunk egyszer is végleg.

Ma már a szakítás gondolata sok éve fel sem merül, egyre boldogabbak vagyunk eggyütt, egyre jobban szeretjük egymást ( igen, még a mai napig is ), egyre jobban ragaszkodunk egymáshoz.

Tehát az, hogy ha egyszer felmerül a szakítás gondolata, annak előbb-utóbb az is lesz a vége, az nem valós.

Szerintem nálunk azért lehetett ilyen zötyögős a kapcsolatunk eleje, és szakítások gondolatával tarkított, mert mindketten akkor már régóta egyedül voltunk, hozzá voltunk szokva, hogy a magunk ura vagyunk...De szerencsére mindketten éreztük, hogy a másikat annál jobban szeretjük, minthogy hagyjuk, hogy ez közénk állhasson, és legyűrtük, nyertünk:)