Kiábrándultam barátnőmből. Nektek mi a véleményetek egy ilyen lányról?

Egy éve találkoztam először mostani szerelmemmel, előtte nem volt rendes kapcsolatom. Mikor együtt voltunk, teljesen tökéletesnek találtam, kedvesnek és aranyosnak. Én 19 éves vagyok, ő 20.

Most viszont egyre inkább kezdek belőle kiábrándulni. Kezdek rájönni, hogy nincs közös zenei ízlésünk, kezdünk kifogyni a beszélgetési témákból, még közös hobbink sincs (bár ezek már korábban eszembe ötlöttek). Kezd már nekem egysíkú és unalmas lenni ez az egész, de ő még mindig teljes erővel szeret.

Tegnap arra gondoltam, hogy egy közös programot összedobhatnánk (a városban való sétálgatáson és szexelésen kívül). Felajánlottam, hogy menjünk úszni. Erre szülei beleszóltak, nem engedik, mert mi lesz, ha felfázik az uszodában. Elég könnyen megbetegszik, nem lehet ezért rá haragudni, de az is igaz, hogy egyáltalán alig mozog valamit velem ellentétben (gyúrok).

Akkor mondtam, hogy menjünk el sétálni egy kicsit az erődbe, megnézni egy kilátót. Erre alig értünk az erdő határához, mondta, hogy fázik és inkább nézzük meg a karácsonyi vásárt. Nem volt valami nagy eresztés a városban mászkálni már századszorra. -.-

Ráadásul folyamatosan mondogatja, hogy súlyfelesleg van rajta (ezért is akartam elvinni úszni, hogy kedvet kapjon és önbizalmat, de ezt nem mondtam neki), meg plasztikáztatni akarja a mellét. Hiába vigasztalom sokadjára, nekem már elegem van. Ráadásul ezzel kapcsolatban mondott egy akkora illogikus és retardált baromságot, hogy nem merem leírni, mert szétsül a gép (hogy a zsírját leszívná és a mellébe vezetné).

Én úgy vagyok, hogy ha rendes és jófej az illető, akkor nem érdekel, külsőleg hogy néz ki, mert jó vele lenni. Most már a hangja is irritál engem. A vásár után megint nála kötöttünk ki, a TV elé (utálok TV-t nézni, már mondtam is neki). Csendben voltunk, majd hirtelen halál komolyan ezt mondja : "Ha valaha meg tudom, hogy megcsalsz, levágom a tököd!! És ezt komolyan mondom!"

Egyáltalán nem csaltam meg, bár vannak lány ismerőseim, de velük csak jó haverságba vagyok. Amúgy már a vásár után láthatta a fejemet, hogy kezd elegem lenni.

Később mondtam neki, hogy kezd unalmas, egysíkú lenni a kapcsolat. Erre kétségbe esett, kérdezte már magától, hogy mit rontott el. Azt is megkérdezte, hogy szakítani akarok-e vele. Mondtam, hogy nem és hogy lehet, hogy ez csak egy ilyen időszak.

Ma reggel épp alszok az ágyamban, amikor telefonon felhív. Ezt mondja : "Te p.öcs, miattad rosszul éreztem magam!" vagy valami ilyesmi. Majd mintha minden rendben lenne, találkozót kért, de mondom, mintha nem történt semmi.

Kezd elegem lenni. Nem akarom azt, hogy olyanok legyünk, mint valami elcseszett házaspár. Ahelyett, hogy ő is tenne valamit, leszól, mintha a kutyája lennék. Ráadásul nincs is közös ízlésünk, hobbink (nem, a naphosszat való TV-zését és Sims-ezését nem tartom hobbinak). Ő viszont meg akar tartani magának, és még dugni is ő akar (én már annyira nem). Ennél még egyedül is jobb lenni.

Mostanában találkoztam és összehaverkodtam egy lánnyal. Egy ideig bele is szerettem, de az a SZEMÉLYISÉGE miatt volt, illetve azért, mert hihetetlenül OKOS. Ám tudom, hogy nem lehetünk együtt, nem is akarok megcsalni senkit, mert már engem is csaltak meg és borzalmas. Ám barátnőmnek néha még egyszerű fogalmakat is meg kell magyaráznom, amikor pedig mondtam, hogy megyünk kilátót nézni, akkor azt mondta, hogy "Jé, az nem az a kilátó, ahol az a kosaras gyerek megölte magát?". KIT ÉRDEKEL?!? Boldog akarok lenni mellette, erre ilyen retardáltságokkal bombáz.

Ennyi. Ennél még egyedül is jobb. Kezdem előkészíteni a szakítást. Ám hihetetlenül rossz, hogy pont karácsony/újév környékén jönnek ezek ki. Vagy van még esély megmenteni a kapcsolatom? Én már nem akarok benne lenni, ő viszont hihetetlenül szomorú lenne és nem akarom, hogy butaságot csináljon. Annak viszont nincs értelme, hogy én boldogtalan vagyok, ő pedig nem. Pedig régen milyen jó volt vele...

Bár párom kissé számítógépes analfabéta, ha valaha megnézi ezt az oldalt és látja ezt a kérdést, biztos meg lesz rólam a véleménye. Nem érdekel, úgyis névtelen, és hátha elgondolkodik magáról. Ám kezdem már én szemétnek érezni magam, pedig csak boldog akarok lenni.