Láthatatlan kötelék, vagy örök kíváncsiság?

Nagyon hosszú történet az enyém. Majdnem 2 évet töltöttem együtt a szerelmemmel. Ő az osztálytársam. Rég szakítottunk már...de folyton figyelünk egymásra, milliószor kapjuk el egymás tekintetét...néha azt érzem ha nem lenne más társaságban még esélyem is lenne. Hallom és figyelem a hangját, mindig tudom éppen merre jár. Ő is figyel ilyen szinten, érzem és sokszor "rajta kapom". Néha utálni próbál, látszik rajta hogy erölködik. És ha ő hallja az én hangom, vagy én nyílvánosan beszélek, lehajtja a fejét és magába "méllyed". Sosem tapasztaltam ilyesmit. Tanácsra van szükségem, vagy hasonló tapasztalatra, hátha valaki tudja mi ez az egész.