Minden felesleges lett volna? Így kell vége legyen?

Előre is elnézést, hogy hosszú lesz, de úgy éreztem ki kell írnom magamból, mert iszonyúan el vagyok keseredve és próbálok valami kapaszkodót találni.

6 éve szeretek valakit, aki viszont szeret, mégsem vagyunk együtt. (Az okát nem firtatnám, nincs 3. személy benne, ő döntött így).

Én ez idő alatt úgy érzem mindig mindent megtettem értünk, 100%ot adtam, hiába nem voltunk normálisan együtt.

Ez idő alatt sokszor voltam úgy, hogy kitűztem egy időpontot, hogy addig és ne tovább. Ha akkor sem lesz velem ténylegesen, akkor felejtsük el egymást. Sajnos sosem voltam elég erős ahhoz, hogy ezt be is tartsam.

A mostani időpont 2 hét múlva jár le, ugyanis azt mondtam, hogy idén még itt leszek így neki. Viszont ma reggel volt egy beszélgetésünk, ami alatt egyértelműen kiderült, hogy feleslegesen várok, nem lesz velem.

Tudni kell, hogy ez az évünk zuhanórepülés volt, nagyon csúnyán megbántottuk egymást kölcsönösen, az év elején-közepén. Azóta nyalogattuk a sebeinket és ezáltal kissé eltávolodtunk. Ennek ellenére még mindig szeretjük egymást. Viszont bennem irtózatos harcok dúlnak őt illetően. Gyűlölöm őt amiért ezt teszi velem, hogy még mindig nem vagyunk együtt és hogy most sem leszünk együtt. Emiatt, ha beszélünk én nem tudok vele már kedves lenni, nem tudok az a bájos lány lenni, aki voltam sok éven keresztül. Talán ez egy önvédelmi mechanizmus a részemről, nem akarom, hogy újra nagyon közel kerüljön hozzám, mert akkor megint nem tudnám lezárni az időpontunk lejártával. Így viszont könnyebb, hogy inkább a haragot táplálom és nem a szeretetet. Bár ehhez hozzá tartozik, hogy hanyagolva érzem magam, sosem figyelmes velem, így aztán nem nehéz megbántottnak lennem.

Igazából tanácsokat szeretnék kérni, hogy hogyan tudnám őt elfelejteni, vagy legalább oda eljutni, hogy ne kommunikáljak vele az új évtől. Hogyan lépjek tovább, amikor még mindig szeretem? Mi az, ami segíthetne átvészelni ezt az időszakot? Egyedül vagyok a problémámmal, a családomra sem számíthatok, hiszen nem nagyon tudnak róla. Ebből adódóan nagyon nem lesz módom gyászolni.

Mi az, amivel könnyebb lehetne, amitől nem gyengülök el megint? Hogyan utasítsam el egy 6 éve ismert és szeretett ember keresését (mert biztosan keresni fog...)?

És a legfontosabb, hogyan dolgozhatnám fel ezt az egészet? Hogy 6 évig vártam valakire és végül nem teljesedhetett be a szerelmünk? Hogyan lehet feldolgozni ezt a mérhetetlen fájdalmat és csalódottságot?

22/L