Kérdésem összetett, komoly válaszokat várok. Voltatok már ilyen helyzetben? Ti mi alapján döntenétek?

Sziasztok!

Pár hónapja külföldön élek, a barátomtól távol. Természetesen a távolság rányomta az amúgy sem teljesen stabil kapcsolatunkra a bélyegét. Alapból olyasféle viták voltak köztünk, mint részemről féltékenység, bizalomkérdés (amikor elvileg már együtt voltunk, írt még az exének, hogy hiányzik neki..). Mivel már ismerem 5 éve, és elég sok mindent megéltünk, voltunk együtt, aztán szakítottunk, voltunk mással, megint összejöttünk, így ezeket nem úgy dolgoztuk fel, mint egy átlagos pár. Mert ha ennyi ideje egymással akarunk lenni, annak oka van. Még mindig szeretjük egymást, persze már nem rózsaszín köddel, de a másikat akarjuk. Viszont nem tudom, hogy ez így normális-e. Így, hogy most külön vagyunk, csúnyábbakat veszekedtünk, mivel ugye csak az msn-en beszélünk, élőben más lenne. Sokszor azt érzem, hogy jobb lenne mégis csak külön. Viszont lassan hazamegyek, és tudom, hogyha találkozunk, minden rendben lesz, megint vele akarok majd lenni, de nem tudom ez lenne-e a helyes. Az az igazi amit akkor érzek, amikor nem látom, vagy az az igazi amit akkor amikor vele vagyok? Nem akarom bántani. Kicsit hosszú lesz, remélem valaki elolvassa, és tud segíteni. 23/L