Mennyire szerencsés egy barátodnak bevallni h többet érzel iránta? és ha visszautasit utána lehet olyan a barátság mint előtte? Vélemény?

Hát igen, nem könnyű okosnak lenni.

Igazából én rögtön utána , hogy elmondtam, be akartam fejezni, de most mégis jó érzés, hogy megpróbáltam. Nem kell azon gondolkoznom, hogy mi lett volna, ha... Megpróbáltam a régi kerékvágásba, de keserves volt. De legalább megpróbáltam.

Van rá esély, hogy ő keressen? Szokott egyébként is?

De rossz ez így kimondva, hogy tökre megy. :( Van benne igazság, de mégsem érzem, hogy tökre ment volna. Ha belegondolok, maradt minden ugyanúgy, "csak" én nem tudtam ezt bevállalni. (Vagy csak nem akarom belátni, hogy tökre ment, nem tudom. Abban azért biztos vagyok, hogy tudnánk folytatni ugyanott. Persze az én érzéseim nélkül lenne ideális.)

Ezek után még higgyek benne?!... Biztos van, de nekem nem jött be. Azt hittem, h ha egyáltalán nem tetszik a másik külsőre, akkor lehet. Ez is megdőlt: nem tetszett első körben, hanem ahogy megismertem, egyre jobban megszerettem. Egyszer már jártam így gimiben, de ott pont a csúcson vetett véget az érettségi neki. Az el is múlt szép csöndben.

Szerinted fog keresni, ha eddig nem nagyon tette?

Lehet igazad van, csak bánt, hogy én vagyok az oka. Még ha nem is tehetek róla.

Remélem, neked nem fog tönkre menni! Sok szerencsét! :)

Azért neked még van esély, hogy nem.

Örülnék, ha értesítenél vhogy, h hogyan alakult. Csak együttérzésből, mint sorstárs. Persze, ha nem, nem. Az sem baj.

Azért én bízok a te sikersztoridban. :)