Ti hogy viseltétek, amikor a párotok elvesztette az állását?

a lényeg az hogy segíts neki állást keresni mert azt manapság nehéz...

mindenben állj mellede és a lényeg hogy ne veszekedjetek emiatt meg ne éreztesd vele hogy most úgymond ingyenélő :)

Én mit tennék?

Először is rábíznám a házimunka én részemet is (férfi vagyok). Két okból:

1) Nem érezné haszontalannak magát, hiszen engem tehermentesítene egy kicsit.

2) Ugyanez lenne visszafelé is, szerintem ilyenkor az embernek kötelessége ebben segíteni, ha már egész nap otthon kell ülnie.

Ezenkívül - mivel egyéni vállalkozó - rábírnám, hogy az álláskeresés mellett még többet foglalkozzon az üzletével, abból is valamivel több jönne be, és a segély mellett azért jól jönne az is a megélhetéshez. Természetesen mindenben segítenék neki, ami a munkakeresést illeti, lelki és gyakorlati téren is.

Azt elég jól anno / 4éve / , hogy elveszítette az állását, de azt már nagyon NEM, hogy esze ágában sem volt másikat keresni !

Amit tehetsz, hogy nem hajtogatod neki, hogy így sajnálod, meg úgy sajnálod, mert azt elég frusztráló tud lenni ! Inkább tényleg az a legjobb, hogy segítesz neki állást keresni , bár tudom, hogy elég gáz most, de ha nagyon nem menne én mennék egyből külföldre nem élnék segélyen , fiatalok vagytok !

Ha olyan helyen laktok, ahol nincs esély munká találni akkor költözzetek el máshova! A változás még a kapcsolatotoknak is jót fog tenni!

A lényeg, hogy ne tudaosítsd benne, hogy kevés a pénz! Ne mondj olyanokat, hogy "már megint a nullán vagyunk", "ha lenne egy kicsivel több pénzünk, akkor ezt is megengedhetnénk magunknak", stb, mert ezzel csak azt tudatosítod, hogy nem tud neked megadni mindent. Az ember ilyenkor képes beletörődni, hogy nincs állása és nem is keres, segíts neki ebben, nézzetek együtt álláshirdetéseket, segíts neki összedobni egy jó CV-t és KÖLTÖZZETEK EL olyanhelyre, ahol kaptok munkát!