Én veszem túl komolyan a dolgokat?

Nagyon szeretem a páromat, már 1 éve együtt vagyunk.Jól megvoltunk amíg húga nem lakott otthon.De a pasiával szakítottak és végleg hazaköltözött.A régi barátaival nem tartja a kapcsolatot,mert az anyja nem engedi,meg ő sem akarja.Semmi bajom nem lenne vele,de állandóan a barátomon lóg,ha megbeszéljük,hogy talizunk jön ő is bárhova megyünk.Az anyja eleinte nem is örült neki hogy "ne járjon velünk kocsmába", pedig nem is kocsma ahova menni szoktunk,most viszont örül, hogy a bátyjával van és nem a haverjaival.Ha a barátoméknál vagyunk állandóan bejön hozzánk,minden filmet vele nézünk soha nem vagyunk kettesbe csak ha alszunk.És az a legrosszabb,hogy a barátomat nem is zavarja én meg nem is nagyon merem mondani,mert tuti bepikkelne rám.Arról nem is beszélve hogy eddig mindíg felhívott ha a törzshelyünkre mentünk de mostanába kimegy a hugicájával és vagy szól nekem vagy nem.Annyira szarul esik,tök elhanyagolva érzem magam és már féltékeny is vagyok.Ez normális?És amikor eleve így találkozunk,hogy már idegesen megyek hozzá,hogy megint mi lesz,akkor mindenre ugrok és összeveszek vele.Pl. ha megnéz 1 csajt vagy még megjegyzést is tesz akkor teljesen kiborulok már feleslegesnek érzem magam.A barátaimat "lepattintottam" (még amikor csak ketten voltunk) már nincs is...abba belese merek gondolni mi lesz ha vége lesz.