Történt már valakivel ilyen? Tényleg bármit megtennék a cél érdekében.

Sokunk életébe van egy ember, akinek a hiányát éveken át érezzük.

Mármint egész addig nem múlik, amíg nem ismerjük fel azt a tényt, hogy nem a személyéhez ragaszkodunk annyira, hanem ahhoz az utánozhatatlannak tűnő érzéshez, amit akkor, mellette éreztünk.

Nyiss mások felé, és idővel rájössz, hogy ez az érzés benned van, nem belőle jött, és más is ki tudja váltani. Jön majd a nagy Ő, és még jobb lesz mellette. Akkor fog majd megszűnni a volt párod utáni vágyad.

Én egyszer azt hallottam, ha őszintén hiszel abban, amit szeretnél, megvalósul. Egy baráttal megtörtént, és velem is. Reménytelen volt, hogy újra összejönnek, mégis folyamatosan beszugerálta,teljesen elhitte, hogy a fiú odavan érte, és betoppan, majd csengetett az ajtón és (másfél évre rá)visszament hozzá. Velem hasonló volt csak hozzám egy hónap után jött vissza. Más kérdés, hogy jó e hogy így lett, hisz valamiért elment. A barátomék azóta már szakítottak, mi még együtt vagyunk, de érzem, csak az én ragaszkodásom tart össze minket.

Hidd, hogy együtt lesztek, ne pedig kérd, talán ez a kulcs. De megéri?

Mindenki abban hisz amiben akar. Valakinek Isten valakinek a Sors mutatja az utat. Ez nem változtat azon, hogy nem vagytok együtt. Imádkozhatsz ez ügyben, de kérdezem:

bízni valamiben és hinni valamiben ugyanaz? Tönkretenni az életed egy olyan dologért ami elmúlt érdemes?

Ha nem akarsz továbblépni ne tedd. Álmodozz tartsd zárva az összes ajtót amint beköszönhetne valami sokkal jobb, s talán összejön. Vagy éld az életed ismerkedj, engedd, hogy segítsen rajtad bármi amiben hiszel, s akkor lehet, sokkal jobb életed lesz.