Van itt olyan, aki sok kudarc után rátalált az Igazira? Leírom a történetem, kérlek adjatok tanácsot, mit csináltam eddig rosszul? Hol rontom el?

Az a helyzet, hogy itt vagyok 22 éves és igazán komoly kapcsolatot nem tudok felmutatni. Volt 18 éves koromban egy 10 hónapos, de csak úgy voltunk...utána volt egy két hónapos, és most októberben ért véget egy szintén 2-3 hónapos, őt nagyon szerettem, de ő egyszerűen még a buliknak élt. A köztes időszakban voltak randik, próbálkozások, semmi komoly. A legutóbbi kapcsolatom után megfogadtam, hogy nem görcsölök rá, de megismertem a barátnőm bátyjának a haverját, aki elkérte a számom, kért találkozót, majd hirtelen lemondta. Holott ő akart folytatást, tegnap meg hirtelen visszakozott és eltűnt. MINDIG ez van. Nem értem a dolgokat. Keresem magamban is a hibát, régebben semmi önbizalmam nem volt, most alakulgat, pedig nincs mire. Tudom, elvileg pozitív gondolkodás kell, de...láttam olyan, hogy valaki utálta magát, nem hitt az egészben, mégis 5 éves kapcsolata van. Szóval tényleg szerencse kérdése az egész?? Nagyon rágörcsölök. De ez minden vágyam...nem a lottóötöst kérem, nem egy nyaralót a Bahamákon, még csak nem is óriási karriert vagy egy világsztár szerelmét, csak egy normális srácot, akit szerethetek és ő is engem.

Állítólag nem vagyok csúnya, kicsit teltebb, nőiesebb alakom van, viszonylag szép arcom, hosszú fekete hajam. Már dolgozom egy éve mint külkereskedelmi ügyintéző, jó a humorom, vannak barátaim...ha bulizom, kicsit elszabadulok, lehet ez ijesztő. Összesen három férfival voltam életemben, mindegyikkel jártam.Másfél évig nem volt senkim, addig szex sem volt. Tehát még csak azt se lehet mondani, hogy olcsó kis liba vagyok (lehet az a baj..?)

Valóban a saját lelkemet kellene először helyretenni? Szerintem nem...én azt mondom az igaz szerelem a SZERENCSÉN múlik, nem pedig a pozitív gondolatokon, a sorson, az önbizalmon vagy hasonló dolgokon.

Igazság szerint már annak is örülök, ha megismerek valakit, ugyanis ez a környék kihalt már teljesen és a barátok is ritkábban buliznak, mert mind szerelmes...így nehéz ismerkedni.

Érdekes egyébként, hogy miért ilyen fontos ez nekem, de azt érzem, ha végre megtalálna az igaz szerelem, helyrebillenne az egész világom.

Viszont én azt gondolom, hogy az a típus vagyok, aki soha nem lesz boldog ilyen téren...és rossz ebbe belenyugodni...