Ismer valaki még ilyen típusú embert? Mi a jó döntés?

8 hónapja vagyunk együtt, egy ideje együtt is élünk barátommal. Ő 28, egyke, előttem volt már hosszú kapcsolata, de, ahogy bevallotta, ott csak ilyen hétvégén találkozós dologként oldották meg (igen, öt évig...). Mikor összeköltöztek, a lány rövid időre rá otthagyta.

Az a baj, hogy az egykeségéből olyan dolgai alakultak ki, amikkel nagyon nehéz együtt élni. Kritizál rengeteg mindenben (pl. hogy eszek, mikor és mit), ha rossz kedve van (kb. minden 2. este) hozzá sem lehet szólni, ő elgondolhat dolgokat a megkérdezésem nélkül, nekem ez tilos. A szülein már látom, hogy ráhagyják, én így nem vagyok hajlandó élni.

Beszélgettünk már erről nem egyszer, olyankor olyasmiket mondott, hogy "tudja hogy nehéz ez így, de ő egyszerűen ilyen", amit nem szívesen hallottam, hisz én is sokszor úgy nyelem le a mérgem vagy a megjegyzéseim. Lehetetlen hogy ő nem tud úrrá lenni magán.

Máskor meg nagyon kedves, gondoskodó, de rövidesen megint a szememre vet valamit (tegnap épp a szexszel kapcsolatban, amit azért mégis én tudtam jobban, hisz az én testemről volt szó), ha szeretném kibeszéltetni vele, már magába fordul, rosszul alszik. Szeretném megjavítani ezt a kapcsolatot, de sokszor úgy megbánt (mondom is neki...) és az őrületbe kerget.

Ha tudnám, hogy sok türelemmel és szerelemmel lehet változtatni, hajlandó lennék kitartani. De így olyan, mintha egyre lejjebb spiráloznák, én meg csak erőtlenül kapálóznék ellene...

Ismertek/tetek ilyen embert? Mik a tapasztalataitok velük?