Hogy, de hogy nem tudom túltenni magam Rajta? Fáj minden gondolat, hogy nem az enyém.

mit értesz a jellemtelenség alatt?

ha ennyire súlyos fordulj szakemberhez vagy probálj meg beszélni a lánnyal. ha nincs oka haragudni rád csak segít

Örülök, hogy ilyen sok tiszta szívű ember van itt. Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam, az idő megold mindent! Most elmesélem a - számomra - a világ legszebb romantikus történetét, ami az én életemen futott végig. Tinédzser koromban rajongtak értem a fiúk. Nem mondom, hogy nem élveztem, hogy olyan sokan engem akarnak, de gyakran összeszorult a szívem az esélytelen szerelmes fiúk után. Sok mindenkit visszautasítottam, hisz nem lehettem mindenkié. Van, hogy a sors úgy hozza döntenünk kell. Még negyedikes voltam, amikor beleszerettem egy nálam két évvel idősebb fiúba. A hatodikosok nem foglalkoztak a törpékkel, így esélyem sem volt. Hat éven át csak rá tudtam gondolni. Minden fiúnak bejöttem és járni akartak velem. A lányokkal jóba voltam, akár a királynőjük is voltam, hisz nagyon szerettek és tőlem kértek tanácsot, maguk fölött tartottak. Én voltam az érintetlen gyümölcs hisz mindig rá vágytam. És 16 évesen az osztályunkba került egy új srác, aki sokszor próbálta felkelteni a figyelmem, úgy mint a többi fiú. Soha nem szóltam hozzá és nem is néztem rá. És egyik nap a suliban odajött hozzám, mélyen a szemembe nézett és megfogta a mellem. Én megpofoztam, mire ő csak nevetett. Így lettünk barátok. A 10. évfolyam során rengeteget voltam vele. Azelőtt sose volt fiú barátom. Csak lányokkal lógtam. Minden megváltozott. Együtt mentünk haza. Elmentünk moziba és minden problémánkat megosztottuk. Ő teljesen őszinte volt velem. A már 12.-es srácról nem szóltam neki. Végül év vége felé a nagy szerelmem odajött hozzám az ebédlőben és megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője. A legjobb barátom ott ült mellettem és csak nézte. Én mosolyogtam. Hat év után megtörténik az, amire a legjobban vágytam. Nemet mondtam és elmondtam a legjobb barátomnak, hogy szeretem. Ő megcsókolt és azt mondta, hogy ő is szeret. Most is ő életem párja! Van egy kis lakásunk Pesterzsébeten és boldogok vagyunk! Én tudom mi a viszonzatlan szerelem és nagyon örülök, hogy akkor és ott másképp döntöttem. Tudom mi az, hogy várni. De megéri!

23/L

Nem hiszem el, hogy még mindig ezen rágódsz... mondjuk...azért annyira nem lepődtem meg.Ne engem hibáztass azért,mert nem vagy képes jó kapcsolatot kialakítani másokkal. Azt csakis annak köszönheted, hogy szabadidőd nagy részét a gép előtt töltöd. Buliba nem mész, csak a szobában iszol egyedül, utána meg mindenkire rásózod a nagy bánatod, fogd fel, senkit sem érdekel, még a netes random emberkéket sem.

Szerintem semmit sem változtál, max rossz irányba, ugyanis még mindig azt szűröm le a kérdésedből, hogy úgy kezelsz, mintha egy tárgy volnék, aki hozzád tartozik...erről hadd ne írjak véleményt. Persze, a rossz oldalát nem írtad le, hogy például miket leműveltél nekem néhanapján..tudod mit? Inkább ne is. Remélem, jól ellenem fordítottál mindenkit, hogy "júúj csúnya ... elhagyott és összejött valaki mással jujj micsoda dolog"...

Mellesleg, sokkal szabadabbnak érzem magam most, hogy végre nem kéri senki sem számon, hogy mit csináltam, mikor, hol, hogyan, stb. Mind1, nőj már fel inkább, mert a viselkedésed borzasztó gyerekes és szánalomra méltó.

Üdv: egy szabadabb, boldogabb ember