Fiuk ti. Kőnyen elfelejtitek_e azt a lányt akit szeretetek?

Bocs, nem válaszolni akarok, de muszáj ezt ideírnom: A "fiúk" szó hosszú "ú". Utána vesszőt, vagy felkiáltó jelet kell tenni. A "ti" után NEM kell pont. A pont azt jelzi, hogy vége a mondatnak. Az, hogy "Fiuk ti.", nem nevezhető mondatnak. Ebből kifolyólag a "könnyen" szó kis betűvel írandó. Biztos nehéz szó, bár ugyanúgy ejtjük, ahogy leírjuk, mégis úgy látom, sok gondot okozott. A hosszú "ő" rossz, ahogy a rövid "ny" is. Nem tudom, hogy te hogy szoktál beszélni, de nem hiszem, hogy azt mondod, hogy "kőnyen" a "könnyen" helyett. Nem olyan nehéz szó pedig. Remélem, hogy az alul húzás csak gépelési hiba volt, viszont mondat-szerkezetileg teljesen értelmetlen az "e" szócska használata. Tudom, nagyon gagyi a magyar nyelv, hogy mindenhová, össze-vissza pontokat, meg egyéb hülyeségeket kell tenni, de a szabály, az szabály. Az is szabály, hogy a kötőszó előtt mindig vessző van (egy kis segítség: a vonatkozó névmások kötőszavak). Sajnos az "akit" egy kötőszó, vagyis elválaszt (illetve összeköt) két mondatot, és a mellékmondatban kifejti azt a mondatrészt, amit a főmondatban névmással helyettesítettünk. A "lányt" után tehát vesszőt kell tenni. A "szeretetek" a "szeretet" szó többes számba helyezése, teljesen jól írtad le, csak azt nem értem, hogy mi köze ennek a mondathoz. Nyilván az tévesztett meg, hogy a "szerettetek" szó egy egyes szám első személyű, műveltető ige, hasonlóan a "mosdatok", "ugráltatok"-hoz. Nem kell megijedni, van egy másik, "szerettetek" alakú szó is, ezeket nagyon furfangosan azonos alakú szavaknak nevezik. A másik többes szám első személyű, múlt idejű ige. Csak egyet nem értek: ha már nem szeretjük a lányt, akkor miért ne felejtsük el? Na, de hogy kisegítsem az erre tévedőket, leírom helyesen a mondatot:

Fiúk! Ti könnyen elfelejtitek azt a lányt, akit szerettetek?

De nem kell megijedned, ha rajtam múlna, az is művészet lenne, hogy valaki ennyi hibát össze tud hozni egy egyszerű mondatban ;)

Na jó, azért válaszolok a kérdésedre: TÉGED szerintem elfelejtenélek...