Teljes kétségek között vagyok. Túlreagálom a dolgot? Mit tegyek?

A legelejétől nagy vonalakban a történet. Nyáron megismerkedtem egy 25 éves ffival, ő keresett meg engem. Az elején jól indult minden, de a 2. találkozásnál mondta, h a korkülönbség(7 év) nem akar ebből semmi komolyabbat. Ettől függetlenül találkoztunk és csináltunk olyan dolgokat, amiket párok szoktak(csók, simi, ölelés, szex) De engem nagyon bántott, h nem mer felvállalni vagy most mi van?? Az utolsó találkozásunknál kiszedtem belőle, h a gond a volt barátnője. Nem tudja feledni, azután miután ezt megtudtam nem beszéltünk, nem történt semmi, nem kerestük egymást.

Eltelt azóta pár hónap(2) de nekem nem ment egykönnyen a felejtés... Nem rég volt a születésnapja és én felköszöntöttem, tök örült neki boldog volt, dumáltunk egy kicsit, mondta, h nagyon sokat van egyedül magányos s, h elég lapos élete van és meg tök boldog vagyok/voltam. Hiányzik, de nem fogom ezt az orrára kötni. Azt mondta, h ezt még folytatnunk kell, megbeszéltünk egy találkozót.

Ezután a beszélgetés tán rögtön egy nappal írt nekem (!)

Aztán a napokban én kerestem, h akkor áll e még a találkozó, ő mondta, h persze, de én úgy éreztem, h már nincs is kedve... Ezt többször is írtam neki, (3-4szer) h ha nincs kedve mondja meg.

A végén végül kiprovokáltam egy időpontot, ami elvileg neki is megfelel, de akkor is írtam neki, h ha nincs kedve inkább ne. Mire ő írt egy kis monológot, h találkozunk, és, h ebből semmi probléma nem lehet, és kicsit erőteljesebb szavakat használt, mint amiket megszoktam tőle. Ebbe a szövegbe egy csomó smilét is rakott(3-4)

Most nem tudom mit tegyek, kicsit szánalmasnak érzem magam.

Én igazából nem szeretnék tőle kapcsolatot, viszont vannak iránta érzelmeim, tehát egy barátságnak örülnék. Azt, h kapcsolat nem lehet belőle pedig már felfogtam az agyammal és ezt el is fogadom, de nekem hiányzik a savanyú pofája :D Mit tegyek?

Elfogok menni a találkozóra, de nagyon félek, h mi lesz?

Ő vajon azt gondolja, h én kapcsolatot szeretnék tőle? Vagy mi?