Ti hisztek abban Hogy minden embernek van valahol egy másik fele akit ha megtalál akkor válik ő maga is teljes egésszé?

Én nem hiszek benne, de egy szép, romantikus gondolatnak tartom.Viszont az a véleményem, hogy amíg a másik feledet keresed és bemagyarázod magadnak, hogy csak azzal a másik feleddel együtt lehetsz boldog és teljes egész, addig nem sok öröm fog érni. Elég sokáig hittem ebben a gondolatban (hogy ha majd lesz valakim, akkor boldog eszek, ha nem lesz, akkor egy csődtömeg vagyok és egyedül fogok megöregedni, stb.) Viszont 2,5 éve volt egy olyan szakításom, aminek tényleg örültem, hogy vége lett (egy szörnyen link pasi volt, öngyilkossággal fenyegetőzött, stb.) Utána egyszerűen kivirágoztam, elkezdtem macikat varrni meg gyöngyöt fűzni, amit előtte is szerettem volna, de a páromnak nem tetszett (minek az a sok hülye maci meg nyaklánc, stb.) 2-3 hónap alatt eljutottam arra a szintre, hogy boldog voltam egyedül. Nem kerestem semmit és senkit, örültem a nyárnak, a barátaimnak. A szakítás után 4 hónappal megismertem a mostani páromat (teljesen váratlanul), és azóta is nagyon jó a kapcsolatunk, mindkettőnknek van hobbija, nem növünk egymás nyakára, nem piszkáljuk a másikat, hogy akkor most tényleg szeret-e, mert érezzük, hogy igen. Nem az hajtott, hogy legyen valakim, hanem az, hogy ő legyen a párom. 24/L

Igen és remélem megtalálom.

Egyértelműen nem. Miért is lenne? Sehogy nem lehet megmagyarázni ilyesmit. Már csak abba is érdemes belegondolni, hogy a korodbeli földlakók hány százalékát ismered meg életed folyamán. Szinte biztos, hogy van a nagy Ő-nél még nagyobb Ő a világon, akivel soha a büdös életben nem fogsz találkozni. Be kell érni azzal, hogy az általad ismert emberek közül a számodra legjobbat válaszd. Tulajdonképp ha így nézzük a saját kis miliődben így is a nagybetűs Párodat találod meg.

Nem.

Nem.

Természetesen hiszek benne.

Igen, de ha meg is találom, biztos h neki se fogok kelleni, mert olyan csúnya vagyok.

Az igazinak pont az a lényege, hogy viszont szeret.