Mindig azt hiszem hogy elveszítem, de csak beképzelem, de már beleőrülök, nem bírom! Mit csináljak?

Arról van szó hogy a barátnőmmel már régóta együtt vagyok, de az elmult 2-3 hétben olyan dolog jött ki rajtam hogy elkezdtem nagyon félteni! Ez kb abból áll hogy ha 1 napig nemlátom , én már itthon tiszta "idegbeteg" vagyok, beképzelek dolgokat hogy biztos lehet h eközben valaki mással lehet,nemnagyon szeretem elengedni egyedül sehova,kb 5 percenként kérdezgetném tőlle hogy akkor még szeret e! Tudom hogy szeret, de én ezt valahogy nemvagyok képes teljesen felfogni, és hiába van velem egy nap több óráig, akkoris aközben csak arragondolok hogy milessz ha elmegy és hogy még szeretni fog e, azokat a pillanatokat sem teljesen tudom élvezni amig velem van, mert én már továbbgondolkozok megint! De ha velem van épp,akkor levakarni sem tud magáról,ami pl teccik neki, de ha aznap elmegy,kezdődik minden előröl%Komolyan mondom engem zavar a legjobban ez a dolog, de nemtudok ezzel mitcsinálni, őt már nagyon feltudom bosszantani azzal hogy mindig aztkérdezgetem hogy szeret e! Ha pl msn-n beszélünk,és nemtalálkoztunk előtte pl 1-2 napig, a legártatlanabb szavában is aztlátom hogy vmi baj van, ha nemugy köszön mint ahogy szokott,vagy néha csak ritkábban ir vissza ,én már megint csak rosszra gondolok és nagyon ideges leszek,még ha csak rámnéz már a nézéséből is már aztlátom h valami itt lehet! Ezt nemnevezném teljesen féltékenységnek,mert ugy igazából nincs kire féltékenynek lennem, hanem csak maga a tudat hogy elveszithetem őt...ez az ami kihoz belőlem már ilyen "beteges" képzelgéseket! Ahogy azt irtam is én ezt igy nembirom már,lehet hogy megis őrültem már...ás ebben is csak aztlátom hogy igy elfogom vesziteni ha ilyen vagyok,mert még szerintem tűri...de nemsokáig:( Túlságosan szeretem

21/F