Történt már veled olyan, hogy udvaroltál egy lánynak, de ő visszautasított, aztán késöbb (pár hónap, fél év) ő kért meg rá, hogy járjatok?

Volt, nem is olyan régen, de elhajtottam a fenébe. Ha akkor nem kellettem, akkor most se kelljek alapon.

Alapvetően az idő nem változtat meg semmit. Ha nem teszünk semmit, semmi sem változik. Akkor udvaroltam, elküldött, békén hagytam. Utána meg ő jön oda, hogy mégis? Miért? Mi változott? Talán a legjobb válasz erre az, hogy akkor is kellettem volna neki, de büszkeségből, hiúságból mondott nemet.

mit várnál el tőle?

miért gondol(ta)od, hogy ő nem akarja?

hogyan közeledhetne feléd? milyen közeledést nem utasítanál vissza?

Először is azt, hogy érdeklődjön írántam (számomra nagyon fontos dolog ez) bármilyen formában (telefon, közösségi oldal etc.) Ha lehetőség nyílik rá akkor találkozzon velem sűrűbben. Éreztesse velem, hogy szüksége van rám.

Sajnos nem látok a fejébe, de néha nem ártana, lehet, hogy ő is azt várja, hogy lépjek de én meguntam, eleget foglalkoztam vele, ahoz, hogy leessen neki, hogy mi van.

A találkozások híve vagyok, tudom, hogy elfoglalt, de hogy ha érez irántam valamit akkor tud rám időt szakítani. Jelenleg most bármilyen közeledés formát el tudnék viselni, ha végre képes lenne értem valamit megtenni ez ügyben. Rettentően hiányzik, de most ez van, ezt kell szeretni. Rá kell jönnie, hogy hiányzok neki vagy nem. Ha igen akkor úgyis lépni fog, mert ő is ember és vannak érzései. Nahát csak ennyi :D Jó volt kiönteni egy kicsit a szívem :) hálás vagyok neked! Köszönöm! :)