Mit tegyek, mi lenne a helyes?

Szia,

hasonló cipőben jártam én is két éve. Oda s vissza voltam egy férfiért (közben 8 éves párkapcsolat), jókat tudtunk beszélgetni stb. Én, aki mindig józan és hűséges voltam, a legelső kérésre széttettem volna neki a lábamat. Nem történt meg, mert idejében észbekaptam szerencsére.

A magam esetében tudom, hogy azért voltam ilyen, mert egyszerűen könnyű dolga van a másiknak: elérhetetlen (mert te párkapcsolatban vagy), meg aztán egy-egy hosszabb beszélgetés erejéig nem nehéz kedvesnek és szívdöglesztőnek lenni (nem hibás ő ezért, csak ez van). A párodnak sokkal nehezebb dolga van, mert vele naphosszat együtt vagy. Szóval az ismeretlen misztikuma, legalábbis velem ez volt. És nem bántam meg, hogy nem rúgtam fel érte a kapcsolatomat. A férfi ráadásul semmit sem vett észre belőle, csak annyit, hogy jóbarátok vagyunk. Úgyhogy szenvedtem kb. két hónapig, kellett egy kis gondolkodási idő, és rendbeszedtem magam.

20:42-es, szinte a szívemből szoltál.

Nehéz, de ki lehet bírni!:) nagyon szorítok, aztán ha van vmi.. írj... én meghallgatlak:)

SS!