Nem vagyok se jóképű, se gazdag, se nagydumás, mégis olyan barátnőm van, hogy ihaj! Ez hogy lehetséges?

El olvastam végig az összes hozzászólással együtt.Azt kell ,hogy mondjam LE A KALAPPAL!Amúgy szerintem ez bárkivel meg történhet ,csak önbizalom kell hozzá.Most egy kicsit nekem is össze zavarodtak a "nő-s" ügyeim (mikor nem voltak :D).

Csak annyit szeretnék kérdezni ,hogy hogyan tudtad el érni hogy találkozzatok?

Néhány dologban hasonlítok rád ,szeretem a rock zenét ,szoktam olvasni ,amikor olyan kedvem van ritkán járok társaságba ,a külsőmmel kapcsolatban meg... hát.. nem tudom abban véleményezni magamat.Jelenleg sok barátom sincs.Általánosban volt elég aztán jött a 9. ,az elején akkor is volt csak sajnálatosan Romániában élek és pont egy román osztályba kerültem ahonnan sajnos ki is buktam így a múltban elég gyakran váltottam osztályt ,hogy végre olyan osztályba kerülhessek ahol jól érzem magam.Első félévben volt egy osztálytársam.Okos NORMÁLIS , ő is egy kicsit lázadó szellemű.A lényeg ,hogy nagyon meg tetszett.A gond ,hogy nem értsük meg egymást.Ezt a szó első értelmében értem.A anyanyelve nem a magyar hanem a román.Persze érti a magyart , amikor valami vicceset mondok mindig mosolyog vagy nevet.Szerinted ilyenkor mit lehet tenni?Azon gondolkozok ,hogy egyszerűen rá kérdezek ,hogy a jövőben lenne-e egy kis esélye annak ,hogy legyen valami köztünk.Ha igen akkor igen ,ha nem akkor nem és végre tovább lépek!Remélem jó döntés.

Még egyszer gratulálok ,hogy neked így össze jött ,remélem valamikor valami nekem is fog sikeredni.

17/F

Én talán egy olyan újságot ha láttam, amibe azt írták le, hogy hogyan viselkedj ahhoz, hogy szimpatikus legyél... Na már most a véleményem az ilyen folyóiratokról: ha azt a pénzt az oktatásra költenék, akkor nem volna szükség ilyesféle szennyre...

Ja, és még valami: nekem ezerszer szimpatikusabb egy olyan pasi, aki nem beképzelt, intelligens és kedves, mint azok az állítólagos "menő csávók" akiknek a bunkósága az egekben, és ha valaki nem hajlandó belemászni az olvasztótégelybe, az rögtön gally...

Fiatalabb koromban rengetegszer leszóltak, talán ezért van, hogy már teszek magasról mindenki véleményére, és csak magamnak akarok megfelelni, és közben röhögök a markomba azokon, akik úgy színészkednek, ahogy az a tinimagazinokban megvan írva.

Ismerek egy csajt, aki anorexiás volt, mert azt mondták neki, hogy kövér... Tipikus torzszülötte az ilyen népszerű tinimagazinoknak: álladóan mosolyog, de ezt úgy teszi, hogy ijesztőbb, mintha fogait csikorgatva vicsorogna rád, és húscafatok hullanának a fogai közül... Ezen felül a szemei valahogy olyan üresek... Általában mindenkinek ki lehet olvasni valamit a szeméből. Na, az övéből nem... Én részemről csak sajnálni tudom szegény lányt, mert sejtem, mitől lehetett ilyenné.

Kissé kilógok a sorból, és én sem tudok beilleszkedni az osztályközösségbe... Valahogy úgy érzem velük magam, mintha kisgyerekekkel volnék körülzárva. "Minek kell folyton mindenkinek beszólogatni? Miért nem lehet megpróbálni megérteni a többieket? Miért nem látnak az orruknál messzebbre? Miért hiszi szinte mindenki azt, hogy körülötte forog a világ, és a többieknek vagy nincsenek érzései, vagy nem szükséges, hogy az ember tudomást vegyen róluk?" Így alapjáraton csak ennyi megválaszolatlan kérdés van bennem ebben a témakörben.

Szóval zárkózott vagyok és igyekszem mindenkit megérteni, és aki úgy vélem megérdemli, szüksége van rá, azon igyekszem segíteni.

Most lehet, hogy én is csak egyike vagyok azon ronda egyedeknek, akikre ránézni sem érdemes, de én ezt nem tudom, mivel nem is érdekel... A véleményem: sok hülye pasi... rohannak a dögös lányok után, akik zömében (lehet hogy beképzelten hangzik, de sztem ez így van) butábbak nálam, úgyhogy nézegethetik majd a szép barátnőjüket jó pár év múlva...

Nos, engemet nem érdekelnek a tinimagazinok, és a környező fiúk véleménye sem: én minimum heti 2-3-szor lefutok 2 kilométert, ha nem többet, és heti egyszer 5-6-ot bevállalok, napi szinten lenyomok pár fekvőtámaszt, és felülést, tervezem, hogy járni fogok gimnasztikára, 7 éve teniszezem és küzdősport után akarok nézni, mert akár hiszitek, akár nem, egy szar világban élünk, ahol nagyon jó ha van agyad, de nem árt, ha meg tudod magad védeni. Azon felül szeretem minden gondomat egyedül megoldani, és ha valaki valamire azt mondja, hogy "lehetetlen", akkor késztetést érzek rá, hogy az illetőt megcáfoljam... E mellett sokat olvasok és igyekszem minél többet írni, mivel én nem akarom "apró pénzre váltani" az álmaimat, és tényleg író is szeretnék lenni, és emellett még tűrhetően is tanulok (4,7-es átlag) egy egészen jó gimiben, ami állítólag benne van a 10 legjobban Budapesten.

Ugyan csak 15 éves vagyok (1 hónap múlva leszek 16), de szeretem azt képzelni magamról, hogy előrébb tartok az értelmi fejlődésben, mint mások...

Már lassan a hátam közepéig ér a hajam, amit akkor sem vágatok le, ha törik az alja, mert nekem egyrészt így tetszik, másrészt így természetes. (És ez utóbbi miatt soha eszembe se jutott kivasalni csak azért, mert göndör.) Szerintem ránézésre mindenkiről be lehet lőni úgy nagyjából, hogy milyen a személyisége, ha nem sminkeli agyon magát, nem vasalja a haját, nem plasztikázza az arcát... Egyszóval semmivel sem próbálja szebbnek mutatni magát, mint ami.

Amúgy meg 175 cm vagyok, 58 kg, barna haj, barna szem és szeplős... Ezt csak azért írom ide, mert akkor ez így most összességében azt jelentené, hogy én valami bűn ronda csaj vagyok, mert nekem szimpatikusak az olyan srácok, akikre itt azt írogatjátok, hogy soha az életbe semmi esélyük se lesz? Sőt,tudjátok mit? Üzenem az összes "fúj, hosszú hajú srác"-nak, hogy én kifejezetten szimpatikusabbnak találom a hosszú hajú fiúkat, ha köszönőviszonyban vannak a samponnal. (No persze ez lehet, hogy összefügg a magyar rock és heavy metal iránti rajongásommal...)

Na erre mit mondtok?