Nem vagyok se jóképű, se gazdag, se nagydumás, mégis olyan barátnőm van, hogy ihaj! Ez hogy lehetséges?

Ez az "önmagadat adod" tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy nem azon görcsölsz, hogy jaj, mit kéne tennem, és nem a mások elvárásaihoz igazodsz, hanem azt teszed, amit épp úgy érzel. Nyilván ésszerű keretek közt. És nyilván azért vannak mások rajtad kívül, szóval meg kell találni az egyensúlyt az akaratok közt. Senki sem olyan, hogy mindenkinél sikere lenne, van, aki kevesebbeknél, van, aki többeknél vágódik be jobban. Ha te mondjuk az előbbi kategóriába tartozol, akkor sem kell elkeseredni, csak épp nehezebb lesz megtalálni a zsákodon a foltot. Mivel az önmagadadás igényli a legkevesebb energiabefektetést, ez a legkönnyebb, és ez éri meg a legjobban. Ha meg kell játszanod magad egy kapcsolatban, akkor te sem éreznéd jól magad, nemdebár?

És hogy én hol találtam rá? Hát... a buszmegállóban, egy időben minden nap (: Aztán később véletlenül megtaláltam iwiwen, és onnantól beindult a biznisz. A világnézet meg jött magától, a dolgokról alkotott véleményünkön át.

Igen, tök véletlenül. Böngészgettem, aztán megláttam az adatlapképet, és mondom "ez de ismerős...", de ez még régebben volt, a nevét megjegyeztem. Pont jól jött később :P De az iwiwen van egy csomó kritérium, ami szerint átnézheted a fentlevőket, aztán ha a kiszemelt is fent van, és megadta néhány adatát, megtalálható. Sajna a fészbúkon ez már nem kivitelezhető.

De ne legyél már ennyire szájbarágós! Arról beszélgettünk, ami épp eszünkbe jutott. Na meg amikor egymás megismerése a cél, ésszerű az alapvilágnézetre rákérdezni, ezt felmérni. De ez az egész ismerkedős téma nem vizsga. Nem vagy te a vizsgázó, a lány meg a tanár, aki majd értékel, hogy bizonyos szempontoknak megfelelsz-e, nem jelennek meg képességszintcsíkok a fejed felett, az összértékeddel, mint a szgépes játékokban. A lány is csak ember, ugyanolyan, mint te. Nem kell produkálni magunkat nekik, először csak haverkodni, aztán ha úgy alakul, rájöttök, hogy ebből több is lehetne, Ha nem, akkor nem. A saját családod nőtagjaitól is ennyire tartasz?

Hát, hiába lehetetlen, megtörtént. Ha nem lennék megrögzött ateista, valami felsőbb hatalmat sejtenék a háttérben (: De mivel az vagyok, azt gondolom, mázlim volt, plusz ez nem is annyira ritka, mint beállítják. Nagyon sokminden nem úgy van ám "kint", mint ahogy azt a netes fórumokon hirdetik.

Peches történet, szok ez így vanni, de ha alapból senkinek hiszed magad, akkor miért várod, ha majd legyen valaki, aki nem? Azt mondod, nincsenek barátaid, nem tudsz ezt, nem tudsz azt... akkor mit tudsz? Miért kéne, hogy barátnőd legyen? Nem igaz, hogy beletörődtél volna, hogy nem lesz, mert akkor nem siránkoznál itt, még megvan valahol a remény, csakhát ha így maradsz, az a remény is hiú marad. Képezned kell magad, ha jót akarsz, ha tetszik, ha nem. Nem kell túlzásokra gondolni, sem testépítővilágbajnoknak, sem Nobel-díjasnak nem kell lenni. Csupán legyél "valaki", akinek vannak értékelhető tulajdonságai. Tökmindegy, mik azok. De a minimum az, hogy legalább fegyverszünetet köss önmagaddal, olcsó közhely, de van benne valami. Én is rosszabbnak tartom magam, mint a sokévi átlag (leszámítva a celebvilágon nevelkedő divatdroidokat), de úgy döntöttem, leszarom, ráfekszek arra, amiben jobb vagyok, és csinálom azt. De nem másért, hanem hogy én jobban érezzem magam. És hopp, más is jól érzi magát velem.