Van értelme reménykednem? Mit tegyek?

Sziasztok! Lenne 1 óriási kérdésem. Hosszú lesz, mert részletesen kiakarom fejteni a dolgot, hogy ti is pontosabb választ tudjatok adni. Szóval, én egy 22éves srác vagyok, az exem 19. Tavaly májusba ismerkedtünk meg neten. Találkozgattunk, majd hamar össze is jöttünk. Nem az a tipikus szerelem első látásra volt, legalábbis az én részemről, de nagyon erős szimpátia volt az első találkozásunknál. Tudni kell rólunk, hogy nem vagyunk átlagos fiatalok, értem ez alatt h egyikünk sem iszogat,nem dohányzunk, nem bulizunk, nem szórjuk a pénzt,megbízhatóak vagyunk, hasonló a gondolkodásunk, mind2őnket értelmes embernek tartom, szóval olyan mintha egymásnak teremtettek volna minket, nem vagyunk erőszakosak 1mással. 1év 3hónapig tartott e kapcsolat, veszekedés nem nagyon volt, nézet eltérés előfordult, szerettünk 1mással lenni. Nagyon szeretett ő engem, mindig ki is mutatta, azonban én az idén kissé eltávolodtam tőle, címmel fiatal is vagyok, megtetszett közben 1 másik lány, és mivel h őszinték voltunk 1máshoz, és mindig megvolt a bizalom, így elmondtam h nem tudom biztosan h mit akarok, h kivel ...

Ezzel őt nagyon megbánthattam, de választási lehetőséget kaptam, h melyiküket választom. Barátnőm mellett maradtam, ész érvek alapján, kötődés végett is. Azóta nem bántam meg e döntésem, viszont nem fogtam agyilag fel a dolgok súlyát. Hiányolta a szeretgetést, szexuálisan sem kívántam annyira mint az elején, nem hiányzott nekem annyira amikor nem voltunk 1ütt. Ő kitartóan küzdött értem, viszont én nem fogtam fel a dolgokat h változnom kéne. Szeptemberben lényegében szakítani akart velem, szünet lett belőle, h megbántottam őt a másik lány végett, kihangsúlyoznám h nem csaltam meg, csak barátkoztam vele utána. Szóval az exem szünet mellett döntött h gondolkoznia kell, itt viszont észbe kaptam, h miket rontottam el, nem szabadott volna elhanyagolnom, hiányozni kezdett nekem, szexuálisan is újra megkívántam. Majd nagy nehezen belement abba, hogy ad 1 esélyt, 1 hónapot, amikor bizonyítanom kell. Az a helyzet, hogy úgy fogalmazott, elhidegült tőlem, belefáradt az egészbe. Az 1hónapból 3 hét lett, látta az igyekezetemet, amit nem muszályból tettem, szeretgettem, stb. , de bizonytalan. Nem tudja h mit érez irántam, tudja h mi ketten jól kijövünk, h az esze azt mondja h én vagyok az igazi, a szíve "nem mond neki semmit". Most szakított, elmondása szerint erőltetett lenne az egész,1 oldalú lenne, de bizonytalan, és lehet h idővel meggondolja magát. Ruháim még nála vannak, "el vannak a szekrénybe, nem viszi el senki" címmel. Nem értem az egész helyzetet. Szenvedek mint a kutya, tényleg, tudom h ritka az ilyen ember mint mi, akik normálisan megtudják a dolgokat beszélni, káromkodás, kiabálás nálunk soha sem volt.Most közbe elméletileg gondolkodik rajtunk, csak időt kért. Szerintetek mi a megoldás, végleg szakítani? pihentetni a kapcsolatot?bár akkor lehet h teljesen eltávolodik tőlem, vagy neki rúgaszkodni 1ütt, az h tényleg 1ütt lenni, romantikázni, megint "randizni"? Rossz ekkora bizonytalanságok mellett, tétlenül lennem. Még 1 kérdés. Szerintetek, ha begyógyulna a seb, amit okoztam, viszont az a szerelem nem állna a helyére, viszont mint említettem, békességben, nyugalomban, bizalomban, elég 1 kapcsolatnak, én részemről igen, ő viszont abban a hitben van h még fiatal, és h ő még szerelmes szeretne lenni, félre értés ne essék, nem úgy érti h nem élte ki magát, csak h nem biztos h irántam érezne már szerelmet, viszont szeretne még, hiába mondom neki h 1 átlagos kapcsolatnál idővel elmúlik a szerelem, de hiába, sajnos 1fajta "divat" h a mai emberek cserélgetik 1mást, mert h már nem szeretik a másikat annyira. Ennyi lett volna.

Válaszokat előre is köszönöm, remélem h jól jön ki a dolog.