Mostmár nagyon elfajult a helyzet, mit kellene tennem?

Iszonyatosan hiányzik az első szerelmem, aki szakított velem 1 éve. (azóta nem volt olyan pillanat, hogy ne gondolta volna rá) Tisztában vagyok vele, hogy ez már nem normális, de nagyon hiányzik, és nem tudok rajta túllépni, hiába próbálok. Minden reggel szerelmesen ébredek, este sírva fekszem, és minden percben a sírógörcs kerülget(annak ellenére, hogy pontosan 1 év telt el). Mi lesz, ha sosem lépek túl rajta? Nedves leszek, ha eszembe jut, és hát mindig az eszemben van. :S Nem értem, miért történik velem ez, de borzalmas.

Nagyon hiányzik. Öngyilkos gondolatok forognak a fejemben, nem látom a kiutat a depresszióból.

17 éves lány