Mik a megszokás jelei? Miből veszem észre, ha már nem úgy szeret, mint a kapcsolatunk elején?

Na ez az,hoy idegesít a halálos nyugalma.Megvárja,még kitombolom magam,aztán a végén megkérdezi:,, Na megnyugodtál végre??"

Egyébként 3 év a korkülönbség!

Be kell bizonyítanom,hogy képes vagyok úgy megoldani problémákat,hogy nem hisztizek,és bármit is mond,képes legek nyugodtan,és higgadtan kezelni azt.Így Ő is képes lesz nekem elmondani sokmindent,ami a szívét nyomja,mert tudni fogja,hogy tudok felnőtt nőként gondolkozni! :)

Jobb lenne,ha először szépenpróbálnék hozzá közeledni,nem pedig egyből letámadni.Olyan jó volt ez a pár hónapos higgadt időszak!Annyira boldog voltam,de most újra előtör belőlem a vadállat!Pl.egy ,,MAJD'' szóból képes vagyok botrányt csinálni,hogy miért nem MOST!

össze önmagad kompromisszum

Úgy érzem,összeillünk!Ahogy tartja a mondás:az ellentétek vonzzák egymást :)Azért nem mindenben különbözünk ám!Hisz azért is szerettünk egymásba,mert rengeteg volt a közös érdeklődési körünk.Pl.Ő is,és én is szeretünk barkácsolni,moziba járni,kirándulni,stb.Aztán ahogy még jobban megismertük egymást,kiütköztek az ellentétek is.Ő csendes,nehéz kihozni a sodrából,én teljesen más vagyok:hamar felkapom a vizet,és sértődékeny.Teljes mértékben önmagam vagyok,és ez tetszik benne,hogy el is fogad.A reggeli beszélgetésünk közben elárulta,hogy engem lát az ideális nőnek,akivel családot szheretne alapítani,de néha megreng bennem a bizalma,amikor kijön belőlem a vadság,amit Ő sem ért,hogy miért vagyok olyan,egyik percről a másikra!Amikor szépen megnyugtat,és igazat ad,akkor belátom,hogy semmi értelme veszekednem,mert egy áldott jó ember a párom.És szégyellem magam,amiért ilyen indulatos vagyok.