Miért van az, hogy a pasi mindig az anyját védi, még akkor is, ha az anyjának nincs igaza?

Barátommal mindig ezen veszekszünk. Akármit csinál az anyja, akárhogy viselkedik velem, akármekkora bunkó velem, akkor is MINDIG az anyjának ad igazat, és mindig őt védi, mintha egy szent lenne, egy földre szállt angyal, aki akármit tesz, azt csak jó szándékból teszi, akinek nincsenek rossz tulajdonságai, aki megkérdőjelezhetetlen, aki tökéletes, aki egy született csoda, és én csak eltörpülök mellette...

Én ebbe már komolyan belefáradtam. Inkább benyelek mindent, és nem szólok semmit, mert tudom, hogy az lesz a vége a dolognak, h az én k*rva anyámat, csak már rohadtul unom ezt az egészet.

Mással is van ilyen?