A fejemben már tudom, h vége és el is fogadtam, de sokszor mg nagyot dobban érte a szívem. Mit tegyek?

A történtet már mindegy is... Hosszú, fárasztó a fejem is belefájdul, de nagyon. 20 napja nem beszéltünk, hiányzik, pedig lehet, h meg se érdemel. De az is meg lehet, h én nem érdemlem meg őt. Ez a 20 napot végig bőgtem, rengeteget sírtam miatta, fáj, nagyon. Elfogadtam, h vége, tovább kell lépni, és néha úgy érzem sikerült is, néha meg, h a francba hiányzik nagyon. A szívem akkorákat tud dobbanni, h szinte kiszakad a mellkasomból. De mit tegyek? Elfoglalom én magam, tanulok, tanfolyamra járok, próbálom összekapni az életem, de esténként, és amikor egyedül vagyok nagyon, de nagyon hiányzik... nekem...