Hogyan lehet túllépni egy le sem zárt kapcsolaton?

Én 22 éves lány vagyok, ő 35 (értelemszerűen férfi :)). Áprilisban kezdődött az egész, segített túllépnem egy előző nagy csalódásomon, természetesen azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megkap a végén engem. Megkapott nagy nehezen, minden nagyon jó volt. Kis színt vittem az életében, ő is boldog volt, ezt láttam és éreztem rajta. Elmondása szerint minden nagyon jó volt velem. Gyakorlatilag ott laktam nála. Aztán valahogy mégis elromlott, megbeszélni nem tudtuk, mert szerinte nincs is probléma, de ő nem igényli a gyengédséget, a szerelmet, nem igényli, hogy utcán megfogja a párja kezét, szinte azt sulykolta a fejembe, hogy a szerelem rossz, nem kell...

Aztán valahogy mégis újra elkezdtünk találkozgatni. Újra összemelegedtünk, ezúttal más volt, mint először. Sokkal édesebb, jobb. Mindketten úgy véltük, hogy először nagyon elkapkodtuk a dolgot. De közben nekem bejött egy külföldi út, és kétséges volt, hogy hazajövök-e 1 hónap múlva. Nagy szenvedés volt, sírás, hosszas búcsúzás, 2-szer. Aztán sms-ek, chat, levelek, úgy éreztem megvár. Aztán kezdett elmaradozni. Kértem, hogy mondja meg, van-e értelme hazamennem, mert ha ő nincs, ha részéről vége kettőnk között, akkor nem megyek. Ingerülten csak annyit válaszolt sms-ben, hogy neki ne legyen ehhez a döntésemhez köze, ő csak egy plusz, ha hazajövök. Gyanús volt, de végül mégis hazajöttem, iskola miatt (1 hónap után).

Aznap találkoztunk, meg még utána kétszer, és azóta semmi.

Eltűnt. Nyaggattam, hogy mi baja lett, hogy most mi van, de semmi... neki nincs semmi baja. Közben sejtettem, hogy van más neki, de tagadta, azt mondta, még csak nem is alakul, és ha lenne bárkije is, azt tőle tudnám meg. Természetesen nem tőle tudtam meg. Bulifotókon látom őket együtt, tegnap a barátnőjével együtt jöttem vonaton, kijött elé ez a srác... ők nem vettek engem észre, hála istennek. Sétáltak, kézenfogva...

Hetek, lassan hónapok óta ígérget, hogy megbeszéljük ezt, mert nem akarja elveszíteni a barátságom... stb. De ha véletlen ráérek, és ő sem dolgozik, akkor mindig kitalál valami programot, ami miatt nem ér rá fél órára.

Tudom, hogy nem kellene foglalkoznom vele, és meg is van. Nem foglalkozom vele. De amikor meglátom őt, vagy az új barátnőjét, aki fiatalabb nálam is, mindig összetörik bennem valami. Újra és újra. Annyira lezáratlan ez az egész. És annyi kérdésem van, egyszerűen nem értem mi történt, ha egy szemét lettem volna vele, megérteném, hogy szó nélkül lelép. De mindent megtettem érte... áhh...

Elegem van, hogyan legyek túl ezen, hogy ne érdekeljen? Mantrázom magamnak, de egyszerűen nem tudom magam kontrollálni, legszívesebben írnék neki ismét, hogy mostmár vegye fel a pléhpofát, álljon elém és nem magyarázatot kérek, csak valami pontot az egésznek a végére, meg úgy valami okot. Aztán felőlem nem is kell tartani a kapcsolatot velem, el is felejthet, hogy valaha is köze volt hozzám, csak legyen vége, mert így nekem nagyon rossz. :(