Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet túllépni egy le sem zárt kapcsolaton?
Én 22 éves lány vagyok, ő 35 (értelemszerűen férfi :)). Áprilisban kezdődött az egész, segített túllépnem egy előző nagy csalódásomon, természetesen azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megkap a végén engem. Megkapott nagy nehezen, minden nagyon jó volt. Kis színt vittem az életében, ő is boldog volt, ezt láttam és éreztem rajta. Elmondása szerint minden nagyon jó volt velem. Gyakorlatilag ott laktam nála. Aztán valahogy mégis elromlott, megbeszélni nem tudtuk, mert szerinte nincs is probléma, de ő nem igényli a gyengédséget, a szerelmet, nem igényli, hogy utcán megfogja a párja kezét, szinte azt sulykolta a fejembe, hogy a szerelem rossz, nem kell...
Aztán valahogy mégis újra elkezdtünk találkozgatni. Újra összemelegedtünk, ezúttal más volt, mint először. Sokkal édesebb, jobb. Mindketten úgy véltük, hogy először nagyon elkapkodtuk a dolgot. De közben nekem bejött egy külföldi út, és kétséges volt, hogy hazajövök-e 1 hónap múlva. Nagy szenvedés volt, sírás, hosszas búcsúzás, 2-szer. Aztán sms-ek, chat, levelek, úgy éreztem megvár. Aztán kezdett elmaradozni. Kértem, hogy mondja meg, van-e értelme hazamennem, mert ha ő nincs, ha részéről vége kettőnk között, akkor nem megyek. Ingerülten csak annyit válaszolt sms-ben, hogy neki ne legyen ehhez a döntésemhez köze, ő csak egy plusz, ha hazajövök. Gyanús volt, de végül mégis hazajöttem, iskola miatt (1 hónap után).
Aznap találkoztunk, meg még utána kétszer, és azóta semmi.
Eltűnt. Nyaggattam, hogy mi baja lett, hogy most mi van, de semmi... neki nincs semmi baja. Közben sejtettem, hogy van más neki, de tagadta, azt mondta, még csak nem is alakul, és ha lenne bárkije is, azt tőle tudnám meg. Természetesen nem tőle tudtam meg. Bulifotókon látom őket együtt, tegnap a barátnőjével együtt jöttem vonaton, kijött elé ez a srác... ők nem vettek engem észre, hála istennek. Sétáltak, kézenfogva...
Hetek, lassan hónapok óta ígérget, hogy megbeszéljük ezt, mert nem akarja elveszíteni a barátságom... stb. De ha véletlen ráérek, és ő sem dolgozik, akkor mindig kitalál valami programot, ami miatt nem ér rá fél órára.
Tudom, hogy nem kellene foglalkoznom vele, és meg is van. Nem foglalkozom vele. De amikor meglátom őt, vagy az új barátnőjét, aki fiatalabb nálam is, mindig összetörik bennem valami. Újra és újra. Annyira lezáratlan ez az egész. És annyi kérdésem van, egyszerűen nem értem mi történt, ha egy szemét lettem volna vele, megérteném, hogy szó nélkül lelép. De mindent megtettem érte... áhh...
Elegem van, hogyan legyek túl ezen, hogy ne érdekeljen? Mantrázom magamnak, de egyszerűen nem tudom magam kontrollálni, legszívesebben írnék neki ismét, hogy mostmár vegye fel a pléhpofát, álljon elém és nem magyarázatot kérek, csak valami pontot az egésznek a végére, meg úgy valami okot. Aztán felőlem nem is kell tartani a kapcsolatot velem, el is felejthet, hogy valaha is köze volt hozzám, csak legyen vége, mert így nekem nagyon rossz. :(
:)
Köszönöm :) És igazad van... ő egy olyan magányos farkas típus. 5 éve egyedül él, nem volt neki tartós kapcsolata, csak futó. A stílusa hagy némi kívánni valót maga után. De úgy voltam vele, ezzel együtt szeretem. Nem jött be. Tehát már az elején éreztem, hogy nem százas itt minden. De tényleg, eleinte rendesen jó volt. Gondolom hirtelen a lila köd megszédítette, aztán kibújt az igazi énje.
Igazából tudom, hogy nem hiányzott volna nekem az az élet, amit ő él. Teljesen más a mentalitásunk. Egy dologban eszméletlenül jól összepasszoltunk, de az nem elég semmire. Nem vagyok egyébként egy bosszúálló típus, azt nem terveztem.
Meg az volt, ami kicsit letaglózott, hogy nálam is fiatalabb lányt választott. Jó. Csak 1,5 évvel fiatalabb. De már nálam is mondogatta néha, hogy azért meglátszik a 13 év korkülönbség...
Próbálom kizárni az életemből a problémás eseteket, de magam sem értem hogyan, mindig ilyeneket vonzok be.
válasza: válasza:neharagudj de szerintem ez butaság lenne, tudom hogy a lehető legnemesebb jóindulat irányít, de csak rosszabb lenne, elfelejtened kell,(1 idő után azon kapnád magad hogy egyfolytában azon goldolkozol hogy mit tud az a csaj amit te nem, miben jobb mint te) és amint mondtad magányos farkas, többmint valószínű hogy a mostani párját is elfogna hagyni hamarosan, és utána megint új lesz (de nem te, az nem vallana rá, ahogy leírtad) lehet hogy te vagy az 5. csaj aki tökre szerette és a srác csak úgy otthagyott, de még mindig szeretne valamit...
ha meg barátok lennétek...(na igazából ebbe nicns értékelendő tapasztalatom...)
Az élet logikus, a szerelem nem, a gáz az hogy nem mindig akad jó döntés
Néha szeretném egy varázsütéssel meg nem történtté tenni mindent. Néha meg örülök, hogy megtörtént, mert legalább tapasztalatokat szereztem, látom, mennyire aljas tud lenni az ember... sok praktikát tanultam, felismerek sok füllentést testbeszédből... egyszerűen április óta folyamatosan kapom a kiképzést.
Csak egyszerűen nem értem mivel érdemlem ki...
válasza:Kedves leányzó, üdv a klubban, sajnos...
Bár velem nem 100%-ig de hasonlók történtek, történnek. Az én véleményem: először is, Te szerelmes vagy belé? Akárki akármit is mond, ez sokat számít. Ha szereted(és sztem szereted, mert ha nem szeretnéd, nem foglalkoznál már vele), akkor is nagyon helyes, h az eszedre hallgatsz és le akarod zárni a dolgot. Én azt mondom írj neki, mond meg neki, h Ő mondjon egy időpontot és akkor találkozzatok. Ha pedig halogatja, akkor írj neki egy levelet/üzenetet, amiben kiírod magadból mindazt ami bánt, az érzéseidet. Sokkal jobb lesz és küldd el neki. Hidd el elfogja olvasni. De tényleg mindent írj ki, ne szépíts. Ne hagyd magad, értékes ember vagy és nem egy tárgy ami ha kell kell, ha nem nem. Fájdalmas tudom. Azért írom ezt, mert írtad, h van barátnője, akivel már meri vállalni a kapcsolatot(pl:kézenfogva járás). Ha menthetőnek látnám a kapcsolatot, akkor azt mondanám, h küzdj érte , ha szereted, de így ne.
Másrészt szeretnék Tőled, hasonló helyzetben vagyok, mint TE. Nálunk 7.5 év a korkülönbség.(Számára ez kissé zavaró)+ ott van a volt barátnő emléke. Nem tudja elfelejteni...2 hónapja ismerjük egymást. Ő keresett meg engem. Az elején jól indult minden, jól elvoltunk, bár voltak kínos csendek, és néha vontatott volt, de szerettem vele lenni, beszélgetni vele. Gyakran keresett, sokszor, pedig közölte, h őt zavarja a korom(19 éves vagyok). Akkor a volt barátnőről még nem tudtam... Mégis sokat voltunk együtt, de nem tudtam kezelni a hangulat változásait, ami a végén kiderült, a volt barátnő miatt volt/van. Az utolsó találkozásunkkor, nagyon szemét, bunkó és frigid voltam vele. Nem bírtam tovább, nem értettem , h néha miért ilyen máskor meg olyan... Aztán egyszer csak kibukott belőle a voltbarátnős dolog. Nagyon megsajnáltam. Azt is, h szemét voltam vele. Utána bocsánatot kértem tőle, de azóta nem beszéltünk, pedig hiányzik, nagyon. Mit tegyek szted???
Én úgy érzem nem szeretem. Csak egyszerűen bennem van az, hogy a francba is, hát én nem érdemlem meg, hogy őszintén, normálisan megbeszéljük a gondjainkat? Miért kell hagyni, hogy idáig fajuljon bennem a dolog, hogy szinte megutálom, mert még ennyi idő után is rájövök olyan dolgokra, amikről hazudott nekem, olyan dolgok derültek ki róla, hogy néha azt gondolom, hogy ennek az embernek nincs lelke, lelkiismerete. Legszívesebben lehordanám, hogy ennyit róla, ennyit arról, hogy ő őszinte embernek tartja magát, ennyit az ígéreteiről...
Amikor először romlott meg a kapcsolatunk, akkoriban azt éreztem, hogy ennyire sivár, kiégett embert nem hordott még a hátán a föld. De nyilván csak én érdemeltem azt az oldalát ki. Csak nem érzem, MIÉRT? Mindig korrekt voltam vele, rendben tartottam a lakását, főztem neki mire hazajött munkából, beszélgettem vele a munkájáról, holott semmit nem értettem az egészből, meghallgattam mindig, mindent megkapott. Nem csimpaszkodtam a nyakába, nem lógtam folyton rajta, eleinte enyhe megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy velem még bulizni, inni, haverokkal egy társaságban lenni is jó. Mindig mondogatta, hogy színt viszek az életébe...
Ezek miatt nem értem, mivel érdemlem azt ki, hogy csak úgy eltűnik az életemből, egy szó nélkül?
Néha még az is eszembe jutott, hogy vajon csak egy "ajtót" akarna nyitva hagyni, hogy ha nem jön össze ezzel a csajjal a dolog, akkor visszatáncolhasson szinte észrevétlenül? Hát azt meg nem hagyom. Kellőképpen megutáltam ahhoz, hogy ne engedjem vissza magamhoz...
Kedves 13:09-es válaszoló!
Én azt mondom, ha az előző barátnő emléke még köztetek áll, akkor menekülj!!!!
Volt egy vőlegényem. 2 évvel azelőtt lett vége a barátnőjével a kapcsolatának, mielőtt mi összejöttünk. Szép volt, jó volt, minden, aztán 8 hónap után megingott. Nem is akárhogy. Elvileg a volt barátnő akarta visszacsábítani. Majdnem 3 évvel azután, hogy szakítottak, azután, hogy megkérte a kezem, az excsaj vissza akarta hódítani... már akkor ott kellett volna hagynom. De esküdözött, hogy neki nem kell a másik, lezárta, én kellek neki, szeret, mindent megtesz, hogy megbocsássak neki, és megbízzak benne. Ezek után majdnem mindennapos volt, hogy lebukott, hogy smseztek, beszéltek telefonon az exnőjével. 2 hónap múlva elég csúnyán lebukott, miközben az exnőjénél volt... akkor ott vége lett. Ők ma már újra együtt élnek...
Én azt mondom, bármennyire is fáj, menekülj!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!