Minden nap egyre bizonytalanabb leszek. Vajon miert?

Uhh, hát elég volt elolvasni! :D

Azért görcsölsz, ha bókolni akarsz, mert szerelmes vagy.

És tudod, hogy ha nem sikerül, igenis van mit veszítened.

Én is ilyen voltam! Régen gimiben jártam akkori barátnőmmel, elején minden rendben volt, amíg csak ismerkedtünk, meg dugtunk..

De miután rájöttem, hogy beleszerettem, már szólni sem tudtam hozzá, csak némán ültünk 1más mellett!

Vége is lett!

a 250 km pedig szerintem eléggé sok!

De hát ne halgassá' rám, meg senkire, nekünk csak véleményünk van, de te érzed, azt amit, te tudod, hogy megéri e!

(én igenis megpróbálnám)

Szerintem lehet, hogy igaza van a második válaszolónak, de ha szereted, akkor mindenféleképpen megéri belevágni. A szerelem nem ismeri a távolságot. Nekem is van valaki, akivel "szeretném, hogy több legyen a puszta barátságnál". Igaz ő a szomszéd faluban lakik, de a Holdig és vissza is elmennék érte. :)

Próbáld meg szerintem, drukkolok. 16/F

hát, elég érdekes történeted van...

nem mondok véleményt, inkább elmesélem az én történetemet, lehet több tanulságot vonhatsz le belőle mintha a véleményemet írnám le.

2,5 éve elkezdtem játszani egy netes játékkal, egész jól ment már a végére, megismertem egy pesti csajt, jókat beszélgettünk, sokat hülyültünk meg ilyenek. bele szerettem úgy, hogy addig csak képen láttam, idén január vége felé úgy alakult a beszélgetés köztünk, hogy valahogyan mind a ketten szerelmet vallottunk egymásnak, persze csak neten aztán felmentem hozzá és együtt voltunk egy csodás napot jól alakultak a dolgok, még többet találkoztunk majd úgy éreztük, hogy minket egymásnak teremtettek. kb 2 hónap után nem érezte, hogy szeretem pedig mindent ugyan úgy csináltam mint azelőtt, talán még jobban is, amikor csak tehettem felhívtam írtam neki smst, hogy szeretlek meg ilyenek, és ő 2 hónap után lefeküdt egy másik sráccal akivel talán egy hetet volt együtt mielőtt mi összejöttünk, egy alaklom volt és ez számomra augusztus közepén vált világossá, majd egy teljes napon keresztül tagadta, hogy ilyen egyáltalán volt azt is, hogy beszélgetett vele pedig én biztosra tudtam mindent. majd mikor már ott tartottam, hogy elhittem amit mondott bocsánatot akartam kérni, kijött hozzám és mondani akart valamit bele vágtam a szavába aztán ő mondta elsőnek a mondanivalóját, azt, hogy igazam volt és tényleg lefeküdt vele, megbocsájtottam neki mert szeretem és mindennél többet jelent nekem. amikor ez kiderült, ő akkor költözött le hozzám egy hónapra ide kecskemétre pestről, miután leült a por volt egy csodás hónapunk aztán szeptember közepén vissza ment pestre népszámlálni és úgy néz ki, hogy utána jön vissza, de nem biztos...mióta haza ment elég sokat és elég durván veszekedünk sokszor én kezdtem de megígértem neki, hogy megváltozok mert szeretem és nem akarok állandóan vitázni amíg nem vagyunk együtt, nem hiszi el, állandóan vita van megint, már nem én kezdem, megváltoztam a legkisebb kis sztem poénos beszólásokon is felkapja a vizet ha nem mondok neki semmit azon is tehát minden napos a vita. megváltoztam, elnézőbb vagyok mert szeretem és nem kell a balhé abból akad itthon is...sokszor volt, hogy felhívott este és be volt kapcsolva a tv lehalkítva és azt néztem, volt, hogy nem mondtam neki semmit és a végén jött megint a vita, hogy mért nem mondok semmit. 8 hónapja vagyunk együtt sok mindent megbeszéltünk már mindent kiveséztünk és akár mennyire is rossz elfogynak a témák, persze még mindig sokat tudunk beszélni 1 dologról de ezekből a dolgokból már kevesebb van. tudom, hogy ezek a veszekedések elmúlnak, amint végez a népszámlálással és leköltözik ide ebben biztos vagyok mert mikor együtt vagyunk akár csak 1-1 napokat is semmi problémánk sincs, akk se mondunk mindig valamit a másiknak de akkor ebből még sincs probléma mert a tettek pótolják a beszédet. én 20 éves vagyok most járok egy tanfolyamra amivel bekerülök a merci gyárba majd május végén onnantól lesz biztos állás és biztos fizetés, úgy terveztük, hogy kb jövő ilyenkor már külön lakásban élünk a szülőktől, én még mindig kitartok mellette, bár néha így nem könnyű...sokszor érzem magam hibásnak mikor nem vagyok...ha azt mondaná, hogy vége, az első vonattal mennék pestre és addig várnák az ablaka alatt amíg le nem jön megbeszélni a dolgokat, nem számít ha 1 hetet is kell fent lennem fedél nélkül csak újra együtt legyük...

A válasz megírásának időpontja: ma 14:20

Nem a magánytól félek, sokkal inkább attól, hogy elveszítem azt akit szeretek és tudom, hogy ő is szeret, attól, hogy pont akkor vannak a problémák mielőtt még szorosabbá akarjuk tenni a kapcsolatunkat...