Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Maradjunk együtt? Aki tud segítsen. Ehhez már kevés vagyok.
4 hónapja járunk a barátnőmmel...
Őrülten szeretjük egymást de nagyon...bármit, tényleg bármit megtennénk a másikért.
De rengeteget vitázunk, és apróságokon, gyakorlatilag vérkomoly szintre..:S sokszor sírás a vége akár egyik, akár másik oldalról...
Egyzserűen képtelenek vagyunk szakítani...nem tudjuk elképzelni az életünket a másik nélkül....és tssék elég ennyi, és már könnyezek is, pedig életembe soha nem sírtam nő miatt, és miatta mag.....áh....és ő is ugyanígy van velem....
Van mikor ő mondja hogy legyen vége, neki erre nincs szüksége..de látom rajta hogy nem így gondolja...holott ha az eszünkre hallgatnánk, már rég szétmentünk volna.
Máskor én mondom neki, hogy elég volt...de nekem is cak az egyik realista fejem mondja ezt, és Ő tartja bennem hogy nem akarja hogy szétmenjünk, meg nagyon szeret engem...
Attol félek, ha szaíktunk, az mindekettőnkenek eszeveszettül fog fájni...nem akarom elveszíteni, de mégis amikor vitázunk nagyon elfajul minden, és csak utána gondolunk bele miket is vágtunk egymás fejéhez...aztán jön a nagy összebújás kibékülés, hülye barom vagyok, minkét oldalról, és elismerjük hogy ugyanolyan hibásak vagyunk az egészben.
Nemtudom mi legyen...az eszünk aztmondja elég, a szivünk meg mintha ugy össze lenne kötve, hogy azt elszakítani végleg sosem lehet....
Még soha senkit nem szerettem így...hogy elég rágondolnom arra hogy elveszítem, és úszok a könnyekben...legyen akármennyi hibája...legyen akármijen makacs, hizs én is az vagyok, nekem is van hibám...akkor is szeretem...és aki nem érzett még iylet az nem értheti ez meg.
Azt hogy egyszerűen BÁRMIT megtennének egymásért...BÁRMIT...
válasza: válasza:ez az a kínlódás, aminek semmi értelme. elsőnek meg igaza van. úgy viselkedtek, mint egy elfuserált szappanopra szereplői. nézd kkicsit magatokat kívülről. elég szánalmas, nem?
ha ennyit nem tudtok értelmes felnőtt ember módjára megbeszélni, akkor úgysem fog ebből semmi jó kikerekedni.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:mindkettőtök érzékeny, és instabil, ha valami félreérthetőt hal-úgy értem, hogy máris felkapja a vizet. én is ilyen voltam. párom viszont inkább rám hagyja, ha baromságokat kezdek mondani, és lásd 30 másodperc se kell, már nyugodt vagyok és ölelgetem.
mindig én kérek bocsánatot, valahogy megnevelt :)
én azt tanácsolom, hogy beszéljétek meg, hogy valaki mindig fogja vissza magát kettőtök közül, egyedül nem lehet veszekedni:) és egy idő után lefogtok nyugodni. értelemszerűen az maradjon csöndbe, akinek igaza van, hogy a másik a hülyeségeket abbahagyja és megtudjátok beszélni. de ha kis dolgokon kaptok össze lehet meg se kell, mert megint kezdődne minden elölről...
én tuti, hogy kompromisszumot kötnék, hogy valakinek vissza kell vonulnia. ezt nem kell megalázkodásnak venni, vagy papucs dolognak. egyszerűen mindenkinek jobb úgy, ha nem esel neki a másiknak.
ha komoly a vita, veszekedés tárgya, akkor ott is ezt kell alkalmazni. sokkal jobb inkább úgy sírni, hogy kisírod a fájdalmad a másik vállán és meghallgat-lehet nem tud segíteni, de ott vagytok egymásnak-, mintsem megbeszélés nélkül, ordibálások után maradsz a sötét lyukban. hisz semmire se vezet ez az egész...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!