Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férfiak miért nem tudják kimutatni az érzéseiket?
Ne háborodjatok fel, nem általánosítani akarok, tudom, hogy sokaknak nincs ilyen problémája, és nagyon is ki tudja fejezni a benne lezajló dolgokat.
De…annyi kapcsolat megy tönkre a férfiak érzéketlensége, ridegsége, nemtörődömsége miatt. (tudom, a nők is követnek el hasonló, vagy még súlyosabb hibákat, de most ne erre koncentráljatok)Sokszor látom, és hallom ismerősöktől, barátnőktől, hogy nem kapnak elég figyelmet a barátjuktól, mert a srác annyira elkényelmesedett a kapcsolatban, hogy már-már úgy véli, feltétel nélkül szerethető, és semmit nem kell beladnia, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül is tökéletesen működik a dolog, hiszen a lány szereti, és bármennyire is elhanyagolva érzi magát, jelenleg nem fog továbblépni. A fiúk sokszor ösztönösen érzik, hogy valami nincs rendben, hogy a másik nem boldog mellettük, és mégsem változtatnak, egészen a legutolsó pillanatig. Amikor a lány rászánja magát, hogy véget vessen a kapcsolatnak, a fiú akkor szembesül a viselkedése következményeivel, és ilyen helyzetben képes ideig-óráig gyökeres változásra. Aztán minden kezdődik előről..Miért?És hogy lehet benneteket kizökkenteni ebből a passzív állapotból, hogy megértsétek, hogy ez nem vezet semmi jóra?
A másik kérdés, hogy miért fáj kimondani/éreztetni egy kapcsolatban, hogy szereted a másikat?Mitől féltek?Hogyha most kiszolgáltatjátok magatokat, és ’nyitott könyvvé’ váltok, akkor sokkal jobban fog fájni egy esetleges szakítás? Miért jobb látszólag érzéketlennek maradni, miközben vannak érzéseitek, miért jó eljátszani, hogy számotokra nem is olyan fontos, ami kettőtök között felépült?Egyáltalán nem áll szándékomban bárkit is megbántani az itt leírtakkal, kizárólag a szomorúság és a kíváncsiság vezérelt abban, hogy feltegyem a kérdést. Nem az érdekel hogy mennyire különböztök az itt említett férfitípustól, inkább azok válaszát várom, akikben ilyen érzések vannak, és így viselkednek..hogy mi az oka?
19/l
válasza:A 2. kerdesedre tudok valaszolni...
Egyreszt ha kiadod magad egy nonek, azzal nemcsak hogy le fog csokkenni az irantad erzett vonzalma, de a kontrollt is elveszited a dolgok felett es a no fogja atvenni az iranyitast. Marpedig minden no azt mondja, hogy a hatarozott ferfiakat szeretik. A kicsit rejtelyes szinten vonzobb mint valaki aki egy "nyitott konyv". Ezzel nem azt mondom hogy ne vallalja fel az ember az erzeseit csak azt hogy azert ne engedjuk el teljesen a gyeplot. :)
Masreszt igen, valoban nehezebb lesz a szakitas ha nagyon beleelted magad a kapcsolatba. Ha te szeretted jobban a masikat. Ilyenkor egy nonek ott vannak a baratnoi, akik segitik, vigasztaljak, stb. Ezzel szemben egy ferfinak egyedul kell megbirkoznia vele, sot, nem csak hogy nem beszelhet rola senkinek, de ajanlott hogy ne is latszodjanak rajta a problemai. Tapasztalataim alapjan egy ferfinak ezert tovabb is tart tultenni magat ezen, megha ez kivulrol nem is latszodik.
Nos, en kb igy vagyok most ezzel, lehet erte lepontozni :)
válasza:megragadom az alkalmat, hogy lepontozzam: 10/10
legalábbis nagyon hasonlóan látom
Köszönöm nektek!Tényleg nem akartam általánosítani, végülis mindkét nemre vonatkozóan is feltehettem volna a kérdést, de elsősorban az érdekelt, hogy ti, férfiak, hogy élik ezt meg. Gondoltam, hogy néhányan támadást véltek ebben felfedezni, pedig tényleg csak arról van szó, hogy a ti szempontotokból szerettem volna átlátni a helyzetet.
Igazából én nem a másik végletet hiányolom, nem vágyom végletes romantikusságra, meg állandó érzelemáradatra, egyszerűen csak valami középutat szeretnék megélni, egészséges mértékben..
Utolsó , ill. 19:58-as válaszolótól kérdezném, hogy képesek vagytok arra, hogy tudatosan lazábban kezeljétek a kapcsolatot, annak ellenére, hogy valójában igenis fontos? Tehát ez tulajdonképpen ilyen védekező mechanizmus, ami arra irányul, hogy kevésbé sérüljetek, ha egyszer vége lesz? Nekem csak az a gondom, hogy folyamatosan falakba, meg ilyen önvédő tevékenységekbe ütközök, és nem tudok közelebb kerülni ahhoz az emberhez, akit igazán szeretek..Komolyan önzés elvárni a másiktól, hoyg legalább egy kicsit éreztesse szavakkal, és tettekkel, hogy fontos vagyok, és ne kelljen állandó bizonytalanságban élnem? Nem várom, hogy meggondolatlan ígéreteket tegyen, meg hogy velem akarja leélni az életét, de azt igen, hogy merje beleadni magát a kapcsolatba, és ne legyen ennyire megközelíthetetlen és zárkózott..
válasza:Kerdezo utolso kerdesere reagalva:
igen, kepes vagyok tudatosan lazabban kezelni a kacsolatot, sot igy is akarok tenni. Hivhatod ezt vedekezo mechanizmusnak vagy akarminek, de ez szukseges. Egyszer mar megegettem magam es megtanultam a lecket: Hiaba a nagy szeretet, ha elveszited a kontrollt, elveszited a not is. Megegyszer mondom: egy ferfi mindig vallalja onmagat, tehat vallalja az erzeseit is... de nem esz es kontroll nelkul! :)
válasza:"Utolsó , ill. 19:58-as válaszolótól kérdezném, hogy képesek vagytok arra, hogy tudatosan lazábban kezeljétek a kapcsolatot, annak ellenére, hogy valójában igenis fontos? Tehát ez tulajdonképpen ilyen védekező mechanizmus, ami arra irányul, hogy kevésbé sérüljetek, ha egyszer vége lesz?"
Nem feltétlen van mögötte ilyesmi, de szerintem ez emberfüggő. Aki önbizalomhiányból vagy egyéb okokból (pl mondhatjuk azt, hogy szeret sokat beszélni) minden érzését megbeszéli másokkal, annak ez fontosabb.
Vagy mondjuk ki mennyire emocionális / racionális beállítottságú.
Én eléggé racionális vagyok. Sőt mondták már, hogy megközelíthetetlennek tűntem.
"Nekem csak az a gondom, hogy folyamatosan falakba, meg ilyen önvédő tevékenységekbe ütközök, és nem tudok közelebb kerülni ahhoz az emberhez, akit igazán szeretek..Komolyan önzés elvárni a másiktól, hoyg legalább egy kicsit éreztesse szavakkal, és tettekkel, hogy fontos vagyok, és ne kelljen állandó bizonytalanságban élnem? Nem várom, hogy meggondolatlan ígéreteket tegyen, meg hogy velem akarja leélni az életét, de azt igen, hogy merje beleadni magát a kapcsolatba, és ne legyen ennyire megközelíthetetlen és zárkózott.."
Biztos szereted?
Az nem arról szól, hogy ő jó így ahogy van mert tudod, hogy ilyen és elfogadod?
Nem lehet, hogy görcskorban van, amikor még nem igazán találta ki, hogy egyes dolgokat hogyan rakjon helyre úgy egyáltalán magával szemben? Vannak időről időre érdekes kérdések...
Mit jelent az, hogy beleadni magát a kapcsolatba? Mi a konkrét elvárásod?(Érzed a szó súlyát?) Milyen fázisban van az a kapcsolat jelenleg?
A pontozós voltam.
válasza:Én meg úgy vagyok ezzel, hogyha nem szeretgethetem, ölelgethetem a barátnőmet - mert ha mégis megtenném, akkor elhagyna - akkor nem is kell az a barátnő.
Nincs értelme egy kapcsolatnak, hogyha nincs benne romantika. Inkább egyedül maradok, minthogy olyan baromságok szerint működjön a kapcsolat, hogy ami jó, azt nem lehet. Az ilyen kapcsolatok gyakorlatilag olyanok, mint a semmilyenek. Közömbösek a felek egymás iránt. Gyakorlatilag nincs értelme.
18/F
9 hónapja vagyunk együtt, távkapcsolat, olyan másfél hetente tudunk 3-4 napot együtt tölteni. Néha úgy érzem, hogy egyáltalán nem ismerem. Felszínes, mindennapi témákban otthon érzi magát, sokat tud beszélni, de amint elkezdenénk mélyebb vizekre evezni, rögtön bezárkózik, és félszavakban válaszol, ezzel érezteti, hogy nem kíván közelebb engedni. Egyáltalán nem arról van szó, hogy állandóan faggatnám, és erőszakkal próbálnám rávenni, hogy nyíljon meg, és beszéljen magáról.Alapvetően én is elég zárkózott vagyok, nehezen kommunikálok az emberekkel, és -bár magamban nem tartom ezt túl jó tulajdonságnak-másokban és BENNE is értékelem, és próbálom elfogadni. Igen, ez elgondolkodtató, amit írtál..azt hiszem igazad van abban, hogy a valódi szeretet elfogad, és nem próbál megváltoztatni, a saját elvárásainak megfelelően átalakítani, hiszen az már rég nem róla szól, hanem magamról..Egyszer azt mondta nekem, (még nagyon az elején), hogy hiába is bizonygatná, hogy mennyire vonzódik hozzám, úgysem hinném el, és ő ezen nem tud segíteni. Néha felteszem magamnak a kérdést, hogy egyáltalán jogosak-e az ilyen irányú elvárásaim..hogy vajon tényleg elégedettebb és boldogabb lennék-e, ha jobban kimutatná a szeretetét?Nem takarná el a szememet ebben az esetben is a gondolat, hogy én senkinek nem lehetek elég jó?Nem tudom, mit kezdjek ezzel az űrrel, ami bennem van.
Én nem akarom őt gyökeresen megváltoztatni, csak szeretném ha bízna bennem, és önmaga lenne mellettem..mert most nem az, rengeteg gát van benne, amit nem akar, nem mer átlépni. Nem megváltoztatni akarom, csak meglátni , megismerni őt teljes valójában.
Erről mi a véleményed?:D Ezt írta nemrég:
„tudtam egyébként mindig, hogy arra vágysz, hogy éreztessem veled, hogy vonzódom hozzád, hogy szertelek és tisztellek meg fontos is vagy nekem, de nem mertem kimutatni, mert sosem tudtam meddig leszünk együtt és nem akartam, hogy belém szeress, mert szinte minden lány akivel eddig voltam , már a jövőjét tervezgette velem, de én ilyesmivel sosem hitegettem senkit.
egyszerűen jobbnak láttam ha csak megpróbáljuk jól érezni magunkat, nem akartam hogy túl fájdalmas legyen neked a szakítás, ha egyszer eljön az ideje, főleg hogy ismertelek már elejétől kezdve milyen érzékeny vagy’
válasza:"egyszerűen jobbnak láttam ha csak megpróbáljuk jól érezni magunkat, nem akartam hogy túl fájdalmas legyen neked a szakítás, ha egyszer eljön az ideje, főleg hogy ismertelek már elejétől kezdve milyen érzékeny vagy"
és ezt a részét olvastad már így külön?
... a pontozós
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!