Nem értek semmit. Nem érzek semmit?

Igazából a barátomról lenne szó... Tehát.. Tiszta bizonytalan az egész. Nagyon szeretem, de nem tudom, hogy... Hogyan. Nem tudom, hogy egyáltalán pozitívan-e... Ha lehet ilyen. Mostanában nem találkozunk, csak a suliban max. 2 percre, de nem hív sehová hétvégén, nem beszélünk, majd miután leírja, hogy milyen jó volt a barátjával mozizni, kijelenti, hogy nincs semmi programunk együtt. Hát ő nem hív, én meg.. Lány vagyok. És mindig én hívom el őt mindenhová, csak néha jut eszébe, hogy talán nem a haverjaival kéne moziba járkálnia, hanem néha velem is. Talán elhanyagol.. De nem is ő tehet róla. Nem is én.. Hanem a rohadt tetves órarend. Rohadtul nincs időnk egymásra, mindig rohanunk, délután egyikünknek sem jó, hétvégén sosincs időnk, vagy ha lenne, ő mással megy el akárhova. De ez még nem is a nagyobbik probléma.. Hogyha néhanapján beszélünk, akkor is minden szaron összekapunk, mindig kioktat, ha neki nem tetszik valami, és úgy tud beszélni velem, hogy azt hiszem, hogy kb. leharapja a fejemet. Pedig semmi rosszat nem csinálok én.. És a harmadik, hogy annyira apró dolgokon is röhög.. Múltkor szembetalálkoztunk egy ismerősünkkel az utcán, ő meg kb. a porban fetrengett a röhögéstől. Negyed óráig hangosan vihogott. Nem vicces. Tudod, milyen idegesítő? Minden szar miatt vagy kiröhög, vagy kioktat, és a negyedik, hogy mindig azon van, hogy hülyének nézzék. Mindig. Ez neki miért jó?! Nem értem őt. Néha írja, hogy szeret, vagy hogy hiányzom neki, de nem nagyon érzem. Vagyis tudom, hogy szeret, de.. Ha együtt vagyunk, akkor is mindig hülyeséget csinál. Komolyan. Nem tudok vele nevetni, már nem.. Régen még talán tudtam, de már nem, mert felismertem, hogy a cél az, hogy a suli hülyéje legyen.. MIÉRT?! Én meg legyek a suli hülyéjének a barátnője.. Nem tudom. Kinőttem ebből. Sokat változtam.. Az utóbbi időben. Érettebb lettem, sokkal.. Gondoltam, hogy majd talán ő is akkor érik meg, amikor én, de nem, vagyis, valamikor már túl érett hozzám és ő rohadtul mindent tud. Amikor meg nem, akkor egy 2 éves szintjén van kb... És olyan bizonytalan vagyok. Nem tudom, hogy szeretem-e, hogy akarom-e én ezt a macerát.. De ha a helyébe képzelem magam, ha esetleg rosszul sülne el az egész és szakítanánk.. Ki lenne bukva. Fontos vagyok neki.. De nem tudom, hogy ő annyira fontos-e nekem, mint amennyire én neki. Azt meg nem akarom, hogy miattam változzon meg. Nem helyes. Én meg nem érzem, hogyan kéne változtatnom.. És nem is tudom, hogy akarok-e... Volt már ilyened?