Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akarata ellenére vették el tőlem a szerelmem. Nem tudom, mihez kezdjek. Mit lehet tenni? Segítség!
16 éves fiú vagyok. A párom egy 25 éves nő. Kérlek, ne ítéljetek el minket ezért. Elmesélem a történetünket.
Aki nem szeret sokat olvasni, az most nyomjon a vissza gombra.
Korábban házas nő volt, épp elválni készült. Két lányuk született a házasságból. Az apa elmebeteg, de nem kezelteti magát. Nála vannak a gyerekek. Azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz, ha nem megy vissza hozzá a párom. Ma vissza ment, csak azért, mert már látta, hogy teljesen elborult az agya, és tényleg megtenné - legalábbis, ő így ítélte meg, mindenki más szerint szóba sem jöhet ilyen, mert gyáva hozzá. Nem kockáztatta, hogy akinek a lányai azt mondják: apa!, az meghaljon. Csak a gyerekek miatt ment vissza hozzá, és megbeszéltük, hogy köztünk minden zajlik tovább, beszélünk, és találkozunk, mert ez nem változtat semmit azon, hogy mennyire szeretjük egymást. Elsőre úgy tűnt, a férj is megértette ezt, most viszont teljesen visszaél mindennel. Tegnap délután hatra ment érte kocsival, és elvitte magához, 220 km-re tőlem. A párom még felhívott előtte engem. Azt mondta szeret, imád, és sose feled.
Most nem engedi sehova, megtiltotta neki, hogy beszéljen velem, összetörte a sim kártyáját, megtiltotta, hogy találkozzunk. Megtiltotta a boldogságát... azt mondta, nem érdeklik őt a párom érzései, azt a szót használta rá, hogy "lesz.arom", csak a gyerekeknek jó legyen. Vajon mennyire lesz jó a gyerekeknek egy megkeseredett életű anya, és egy őrült apa mellett felnőni? Tönkreteszik őket, a gyerekeket így ketten, de ez a férjnek nem jut el az elborult elméjéig. Fogva tartja a páromat. Ez már bűncselekmény.
Írtam a párom öccsének, a nővérének és a húgának is. Mindenkit megkértem, hogy segítsenek nekünk. Ők ott laknak, ahová a férje vitte a páromat. Kértem, hogy szöktessék meg, mert ez így nem folyhat... egyetlen megoldásnak látom, ha most eltűnünk a világ szeme elől egy időre, míg lenyugszik a férj.
Ha ők nem tesznek semmit, akkor erre az esetre létezik még egy utolsó reményem. Egy barátom, aki tűzbe tenné értem a kezét, azt mondta eljönne velem a páromért. Ketten együtt megszöktetnénk, elhoznánk magunkhoz, és eltűnnénk egy időre. Tudom a pontos címet. A probléma az, hogy 16-20.000 Ft az út hármónknak, és nincs egy forintom sem. A szüleim természetesen ellenzik a kapcsolatomat vele, ezért nem nagyon várhatok tőlük segítséget. Végső esetben persze mellém állnának, mert szeretnek, és mert a szüleim.
Zokogva írom ezeket a sorokat. Nem tudok lemondani róla. Négy ártatlan életet tesz tönkre a férj. A páromét, a gyerekekét, és az enyémet. Eljutottam arra a pontra, mikorra már bárkitől, bármiféle segítséget elfogadok. Nem tudom mitévő legyek. A párom már gondolkozott az öngyilkosságon is, ha nem változik a helyzet. Azt mondta nekem, hogy ő már akkor meghalt belül, mikor beszállt a kocsiba.
Kérlek, segítsetek! Én már tényleg nem tudom, mihez kezdjek. A párom nélkül nem látom értelmét már semminek. Ő volt nekem minden. Elképzelhetetlennek tartom nélküle az életem. Segítség...
válasza: válasza:Szia!
Előre is bocsi, de nyers leszek és őszinte. Lehet, hogy nem fog tetszeni a véleményem, de elhiheted, van már annyi tapasztalatom, hogy merjek magabiztos véleményt mondani a kérdésben.
Szóval most lehet, hogy megsértelek, de ebben a sztoriban hármotok közül egyikőtök sem normális teljesen. Nem orvosi értelemben értettem, de mindegyikőtök rohadt ésszerűtlenül viselkedik.
Amiatt nem foglak megszólni, mert szerelmed egy tizessel idősebb, hiszen azért 16 évesen te sem vagy már kisgyerek (gyerek vagy, de nem kicsi), és azért a nő sem egy vénasszony. Szóval részemről ez idáig teljesen oké. A nőt sem fogom leszólni a válásért, hiszen sajnos az emberek néha képesek belefutni a legrosszabb kapcsolatba is, úgy, hogy előre tán nem is sejthették, hogy milyen lesz majd a házasság után. Ilyenkor ha már más nem segít, tényleg a legésszerűbb dolog a válás. Van ilyen. Ettől még nem lesz sem egy lotyó, sem egy erkölcstelen valaki.
Ugye részleteket nem tudunk, az, hogy te a szemszögedből így látod a történéseket, az egy dolog, lehet, hogy ezt a nő, vagy a férje másképp látja, esetleg olyan dolgokra is emlékezve, amiről te nem is tudsz. Nem tudom. Mindenesetre ha igaz, amit leírtál, a férj viselkedése minden kritikán aluli, abszurd. Csak nem tudom, hogy hogy helyezhették el nála a gyerekeket? Mindegy, ha tényleg tébolyult, akkor őt ki is tárgyaltuk, nem ott lenne a helye. Aki viszont roppant rosszul, meggondolatlanul, - elnézést - h*lyén viselkedik, az a szerelmed. Már ha igaz, amit leírtál. Ha tényleg kvázi fogva tartja őket, és ehhez a visszaköltözéssel, az önkéntes házi fogság bevállalásával ő maga is adja a férj alá a lovat, hát kérem, ez a lehető legostobább dolog volt, amit csak tehetett. Hogy miért? Szerinted így lesz jobb a gyerekeknek, hogy látnak nap mint nap egy porig alázott anyát, aki ráadásul előtte elhagyta őket, aki hallgatólagosan beleegyezik, hogy a férj erőszakos zsarnoksága teljesen elfogadható? Hát nem. Ha igaz, amit írtál, legalább tucatnyi dolog van, amiért a férjet fel lehetett volna jelenteni, zsarolástól elkezdve kiskorú veszélyeztetésén át a bántalmazásig, sőt, ha nagyon kukacoskodni akar, még rongálásért is. Sőt, még akár emberrablásnak is minősülhet, ha akarata ellenére fogva tartja. Bár a marhája önként ment hozzá vissza, szóval... Ha tényleg olyan rossz a gyerekeknek, már rég elhelyezési pert kellett volna indítani, amit ha igaz, amit írtál, simán meg is nyert volna.
Összegezve: a barátnőd most vagy irtózatosan buta, naiv és ostoba, VAGY egyszerűen csak így akart megszabadulni tőled. Egyszerűen nem akarta azt mondani, hogy visszamegy a félrjéhez meg a gyerekeihez, mert nem egy 16 éves kisgyerekkel akar élni. Mivel ez nagyon fájt volna, inkább beadta neked ezt a sztorit.
Te meg szegény elhiszed. Tudod, ha tényleg nagyon veled akart volna lenni, akkor meg tudta volna oldani. Ennyire azért nem lehetetlen a helyzet, mint ahogy te azt állítod, meg ahogy azt ő beadta neked. Legalábbis az ő részéről nem lenne az.
Az már más kérdés, hogy - leszámítva a bunkó hangnemet - igazuk van, akik megkérdőjelezik az érettségedet a családi élethez. 16 évesen akartok gyereket nevelni? Amikor még ahhoz sincs pénzed, hogy elutazz hozzá? Vagy beállsz a gyárba 8 órában robotolni betanított munkásként, ahol kézhez kapsz ötvenezret? Így akarjátok nevelni, ellátni, taníttatni őket? Oké, hogy te csak a szép dolgokat láttad ebben a szerelemben, de itt azért kemény dolgok is vannak, kezdve az anyagiakkal, de ha belegondolunk, neked még igazán nem gyerekneveléssel kellene foglalkoznod 16 évesen. Még tini vagy, mi van, ha most mégis együtt lesztek, belecsöppensz egy családba, aztán mondjuk másfél év múlva találsz valakit, aki még inkább az életed értelme lesz, mint a "párod" (milyen h*lye kifejezés ez... párja a zokninak van... az embernek barátja, barátnője, meg szerelme van), mert ugye tizenévesen még elég gyorsan képesek az érzések változni. Akkor meg te leszel az, aki otthagyja őket egy másikért? Vagy inkább boldogtalan leszel, mert hozzá vagy kötve egy nőhöz, meg a gyerekeihez? Ezekbe a dolgokba belegondoltál? Mert oké, hogy most úgy érzed, hogy ő életed értelme. De vajon így fogsz érezni 1, 2, 5, 10 év múlva is?
Mellesleg mennyi ideig voltatok együtt?
Elnézést, de ilyen korán/későn már nem volt erőm válaszolni.
Mint azt leírtam már, a gyerekek nem az anyánál lennének elhelyezve, hanem az apánál. Az anya hozzám költözne, és még többet látná a gyerekeit, mint eddig tette (eddig hetente egyszer ment, vasárnaponként pár órára, ha pedig itt lakna, egy-egy hétvégére, vagy akár egy hétre is elhozhatná őket, felajánlottam azt is, hogy mindent állok, mert a gyerekeket nem tudom még magamhoz venni).
Háttér történet, amit a párom, szerelmem, vagy kinek hogy tetszik mondott el, az tulajdonképpen annyi, hogy a férj, mikor még szerinte "jól ment minden", évekig csak a munkájának élt, a feleség mindig megkapta, hogy a férj az, aki dolgozik, ő pedig nem csinál semmit (mert otthon lenni a gyerekekkel, főzni, mosni, takarítani, az ugye semmi...), és mégis el mer fáradni. Vendégségekben, rokonok előtt sosem tétovázott, hogy kijelentse ezt, és megutáltassa őt másokkal. Földhöz ragadt, anyagias ember. ,,Papíron még a tulajdonom vagy!" - ezt mondta a feleségnek, mikor még zajlott a válás. ,,Garantálom, hogy mindent megteszek azért, hogy téged tönkre tegyelek!" - ezt is a férj mondta, a feleségének, mikor velem volt. Persze volt már olyan állapot, hogy elengedi, volt már, hogy szerelmet vall, volt már, hogy belehal a hiányába, és stb. Szája hatalmas van, mégsem tett soha semmit. Épp utóbbi mondata miatt gondolom, hogy nem is a gyerekek miatt, vagy azért, mert "szereti" a feleségét kellett neki vissza kapnia, hanem csak azért, mert tudja, hogy minket kikészít így. A szerelmem pedig jóhiszeműen elment a gyerekekhez. Ő csak oda ment, csak a gyerekekért, most pedig szó szerint fogva tartja őt az az állat, minden személyes szabadságát lekorlátozva a házon belüli mozgásra.
Kérdésedre válaszolva, kedves utolsó, 15 éves voltam, mikor kialakult ez a szerelem. Nem lehettem vele, törvény szerint, és ezt tudta ő is. Ezért tiltott magától akkor, amit én fel is fogtam. Tehát lassan 2 éve tart, és egy éve vagyunk... voltunk... nem is tudom, együtt.
A megoldás az lesz, hogy elmegyek hozzá, mikor nem lesz otthon a férj, és elmondom neki újra azokat az érveket (mert neki a gyerekeken kívül nem volt semmilyen érve), amiket mondtam neki eddig. Személyesen talán meggyőzőbb. Vagy talán nem is kéne már mondanom semmit, mert láthatja hogyan viselkedik a férje, és rájött, hogy már megint, mint annyiszor, nekem van igazam. Ez az utolsó reményem... összetörök, ha nem így lesz. De ezt még tudnom kell.
Tegnap óta van ott, a férj délelőtt nyilván dolgozik, ma és holnap, tehát csak órák, napok kérdése, hogy elszökhessen onnan. Az öccse és a nővére támogatnák ebben, mert ismerik a férjet jól. Remélem megtesznek mindent...
válasza:Kedves kerdezo.
Vegig olvastam a torteneted es az osszes valaszt is. Csak arra tudok gondolni, hogy te valahogy a valaszolok szinpatiajat akartad kivivni majd toluk valahogy 20k koruli osszeget kicsikarni, hat ez nem jott ossze!
Nem irom le ugyan azt amit az elottem szolok mert felesleges, de teljesen egyetertek veluk.
A torteneted meg a mondokad nehol azert zavaros, az utolso valaszodban is irod h felajanlotad h oda koltozhetnek hozzad s majd te allsz mindent.
A tortenetedben meg arra nem volt penzed h elutazz a nohoz most meg eltartanad a szuleid hazaban es beszalnak a koltsegekbe amit a no kepez! Hat a kis paci faszat.
Az a baj h te meg csak egy naiv kis kolyok vagy s jol ra lettel szedve. Kaptal egy kis p.uncit s mar felnotnek erzed magad. Vajon miert van az h a no csak heti egyszer par orara lathatja a gyerekeit, talan mert a birosag ennyit engedelyezet neki?
Mennyetek a Monika showba ott van helye az ilyen hulyeknek mint ti h ettesek vele a Mo. nepet h addig se tudjanak foglalkozni a komoly gondokkal ami ebben az orszagban folyik.
Látom komoly gondok vannak a szövegértéssel egyeseknek. HA ideköltözne, akkor mennék el dolgozni, ő is, és ketten fenn tudnánk tartani egymást. Nyilván többet keresne, mint én diákmunkával, de azzal a kevéssel is támogatnám őt, ahogyan csak tudom.
Kedves utolsó válaszoló, mindent elmondtam, elejétől a végéig anyámnak. Nem szimpatizált ezzel a nővel eddig sem, de most már látja rajtam, hogy mennyire fontos ő nekem. Azt mondta egy felnőtt kíséretében, és a korábban említett barátommal felkereshetem őt.
Mégis, hogy szerezhetnék 20.000 Ft-ot a válaszolóktól? Közzé teszem a címem, és kipostázzák? Vagy átutalják a 16 évesen nem létező bankszámlámra? Mire gondoltál? Istenem... nem kunyerálni jöttem. Távol állt tőlem mindig, hogy másoktól kérjek segítséget, főleg nem pénzben, főleg nem idegenektől...
A "mi lett volna ha...", és az "el sem kellett volna kezdeni" című válaszoktól kíméljetek. A jelenben élek, és a jövőm formálom. A múlton már nem lehet változtatni. Ezt a helyzetet kell megoldani.
válasza: válasza:Ha minden igaz amit leírtál, nagyon érdekes ez az egész.
Először is nem bántásból de milyen anya az olyan, aki ott hagyja a gyerekit? Teljesen mindegy hogy normális-e a férj vagy nem! Én nem hagynám a gyerekeimet, ahova megyek oda jönnének velem!
Ha pl. összeszedné magát a nő, és elválna tényleg ezek után tuti nem kapná meg a gyerekeket.. Erkölcsileg hogy is mondjam instabil.. Házas nő, lelép egy 16 éves fiúval a gyerekeit otthagyja..
Hát inkább menj le nézd meg őket a saját szemeddel, meg kérdezősködj róluk a környéken. Lehet meglepő dolgokat tudnál meg a házasságukról is.
Szerintem felejtsd el, ha a gyerekit képes otthagyni, egy "kis sráccal" mennyi ideig bírná?????
Miért nem, miért nem érthető, hogy CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a lányai boldogságáért ment vissza, és most ott őt fogva tartják?
Írtam, hogy köztünk minden folytatódott volna, hiszen nem szereti a férjét, hozzáérni sem tud, csak elviselte volna, hogy ott van. Miért? A lányokért!
Megbeszéltük, hogy míg kezelésre jár a férj, addig lesz ott. Aztán pedig vissza jön hozzám, mert nem tud, és nem is akar lemondani rólam, sem a lányairól. Többet láthatná őket velem, mint eddig tette. Mindenki megmaradna mellette, aki fontos neki, és ezt ő így tartja a legjobbnak - velem együtt.
Az apa meggyógyulna, és mivel szereti a lányait, olyan nőt keresne magának, aki kedves a lányaival és vele, tehát az apjuk is idővel boldog lehetne. A gyerekek rajonganak az apjukért, talán jobban is, mint az anyáért (nem kérek ehhez rosszmájú megjegyzéseket). A gyerekek mit látnának? Apu és apu is boldog, ráadásul mikor az anyjukkal vannak, az mindig egy szó szerinti kikapcsolódás lenne, hiszen napokig azt csinálhatnák az anyjukkal, amihez csak kedvük van. Engem megismerniük sem kell (majd idővel, persze), én a háttérből támogatnám őket azzal, amim van (illetve lesz, gondolok itt a diákmunkából befolyt fizetésemre). Azt hiszem, ez már huszadannyira sem szörnyű, mint azt itt páran próbálják beállítani. Idő kell, a férjnek, és a gyerekeknek is, míg felfogják a helyzetet, és alkalmazkodni tudnak hozzá.
Nem bírom felfogni, hogy egyesek hogy gondolják azt, hogy egy, vagy több gyerek örök béklyó egy anyának, és onnantól már nem érdemel sem boldogságot, sem megbecsülést, és semmi mást. Felfoghatatlan...
válasza:Jah mondjuk ha netán a te gyerekedet hagyná ott oly könnyen az anyja nem tudom hogyan dicsérgetnéd azt a jó asszonyt!!
Poén lenne ha szülne neked is aztán lelépne majd hétvégenként megnézné a gyerekeket!
Lehet boldog valaki azért amiért megromlott a kapcsolata a férjével, de akkor váljon el és a gyerekeit tűzön-vízen keresztül vigye magával!!!!!!
válasza:Kissé naiv vagy még 16 évesen. Az a nő azt ad be neked amit akar. Felesleges írnod, hogy a lányai érdekében stb. ha azok érdekében cselekedne, már rég elvált volna, rég nála lennének a gyerekek és rég olyan férfi lenne mellette, aki minden szempontból hozzá való.
Volt neked előtte barátnőd vagy ez a hölgyemény neked az első?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!