Én már nem akarom tovább, de ragaszkodok. Mi legyen?

Hasonló cipőben jártam én is,hidd el sz@r volt nagyon,de:

Én 2 év 11 hónapig voltam együtt az előző párommal...már nyár vége fele éreztem,hogy valami nem stimmel,de betudtam egy hullámvölgynek,úgy voltam vele,hogy majd elmúlik...de nem múlt...inkább barátnőmmel járogattam bulizni pusztán jó érzésből,nem kerestem magamnak senkit...

Nem is szeretkeztünk már egyáltalán...nem kívántam...vele egyszerűen már nem...Decemberben rájöttem,hogy ez nem fog tovább menni,szenvedek és ő szenved...Igen,ragaszkodtam hozzá nagyon,mert már vagy 2 éve együtt éltünk,de muszáj volt azt a lépést megtennem,hogy szakítsunk,mert legvégül az lett volna,hogy megcsalnám véletlen...

Ha szerinted is helyrehozhatatlan és már nem érzel semmit iránta,akkor mondd meg neki,hogy legyen vége ennek a szenvedésnek egyszer s mindenkorra....

Ne légy vele csak azért,mert nehéz őt ott hagyni és mert ragaszkosz hozzá...így te sem vagy boldog és ő sem,semmi értelme...Mellesleg lehet nem ártana egy kicsit egyedül lenned neki és neked is,és így át tudnátok értékelni a helyzetet,főleg te!

Egy szónak is száz a vége,szerintem ne szenvedj tovább...

Tudom,hogy nehéz...nekem is az volt...

Szétmentünk..utána leesett egy nagy kő a szívemről,mert végre azt csinálok,amit akarok,nem kell másnak tudnia róla,nem nézem,azt,hogy nap mint nap szenved,mert nem tudjuk mitévők legyünk...

Engem nehezen engedett el,és ez pluszban megnehezítette a dolgomat,mert nem hagyott békén...a mai napig jóban vagyunk,beszélünk,és végre talált magának valakit...

Én is...alig voltam a szakítás után 3 hétig szingli...nem akartam senkivel összejönni és valamiért mégis szerelmes lettem...szóval fura az élet.