Miért félek ennyire a szakítástól?

Az utolsó válaszadó inkább magát lője fejbe. Legalább kevesebb lenne a buta, primitív ember.

Sajnos velem is pont ez a helyzet, de mi még csak egy éve vagyunk együtt. Néha szakítanék, de túlságosan kötődök hozzá, szeretem, szerelmes vagyok belé; viszont borzalmasan fáj, ha bunkó. Tudom, hogy nagyon stresszesek a mindennapjai, de én túlérzékeny vagyok, és rémesen rosszul esik, ha ok nélkül bántanak. Megfordult már a fejemben, de belegondoltam, hogy ha egy év után nem hogy nem fakul a szerelmem, hanem egyre szenvedélyesebb, akkor ez nem a közeljövőben lesz. Inkább tűröm, mert szeretem, tudom, hogy ő is szeret, minden tettében megnyilvánul, csak az elkeseredettségét nem tudja máshol levezetni, nem nagyon találkozik a barátaival. Picit nézz magadba, én például tudom, hogy a vitáinknak többnyire az én hülye rögeszméim adnak táptalajt, és most próbálok uralkodni magamon, amikor csipkelődnék. Hátha Neked is van valami ilyesmi berögződésed, ami miatt vitáztok, nem biztos, hogy csak neki :)