Milyen gyakran vagy milyen ritkan szoktatok veszekedni/osszekapni a parotokkal?

3 éve vagyok házas.

Eddig sohasem veszekedtünk.Vitatkozni persze szoktunk néha...

Maximum ő vitatkozik. :) Én meg csak mosolygok, amin persze még jobban felhúzza magát (de amúgy minden máson is felhúzza magát, végigpróbáltam mindent, úgyhogy ennyi erővel akár mosolyoghatok is). Jól kipuffogja magát, aztán végül leereszt és megnyugszik.

Ahogy az entek is megmondták a Gyűrűk Urában, "Ezt a vihart is át kell vészelnünk, mint a többit".

De amúgy leginkább arról van szó, hogy valami külső dolgon húzza fel magát: tehát pl. "pont ide" tett valamit x ideje, és most nincs ott, pedig azóta még csak nem is járt arrafelé senki, én se. De persze én vagyok kéznél, hát nyilván tőlem kérdi, hogy "NA, HOL VAN?!", miközben egyre jobban felsrófolja magát és vadul pakol mindent ide-oda, hogy előkerítse.

Érdekes módon konkrétan egymás viselt dolgai miatt rendkívül ritkán van bármiféle vita. Negyed-félévente egyszer, talán, vagy annyi se. Viszont mint írtam, külső dolgokon rendszeresen fel tudja húzni magát.

Nagyobb veszekedések ritkán vannak. A kis viták viszont minden naposak. Szerinte én idegbeteg vagyok és mindenen felhúzom magam, és a bolhából elefántot csinálok. Nem tehetek róla, bosszant, ha nem az enyém az utolsó szó, de az is, ha nem válaszol arra amit én mondok, mintha megse hallaná :) Egyszerűen nem értem, hogy 9 év házasság után mért nem tanult már meg végre hozzám alkalmazkodni :)

28/L

Hát, eddig úgy volt, h ha próbáltam vmi ellen fölemelni a szavam, vagy megmondani neki, h én mást gondolok, h nincs igaza(d), általában az lett a vége, h

-témát váltott

-poént akart csinálni belőle

-elhallgatott és próbálta rámhagyni,

én meg jobbnak láttam nem vesződni rajta.

De tegnap már annyira kikészített, (én is fáradt voltam, meg volt nekem minden bajom,) h ezt itt jól megmondtam neki, pontosabban először csak jól meg akartam mondani neki a magamét, h ez mennyire zavar benne, túl akartam adni ezen a feszültségen, aztán vhogy sikerült nyugodtan megbeszélnünk a dolgokat.

Szóval azt mondom, h nem szoktunk vitázni, veszekedni meg főleg, mert eddig egyszer "próbálkoztam" vele (persze, nem úgy keltem föl reggel, h "na most jól összeveszünk", de abban a pillanatban elragadott a hév, és indulatosan szóltam hozzá, ezért az idézőjel), akkor sem "sikerült".

De az oka az ő egyik olyan tulajdonsága, nem is tulajdonság, hanem rossz szokás, ami engem nagyon tud idegesíteni benne. Egy ideig még nem foglalkoztam vele, de mostanra fölgyülemlett a feszültség, és ki kellett adnom magamból.

Amúgy egyikünk sem az a temperamentumos fajta. (23/L)