Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létrejöhet-e valakivel ilyen körülmények közt normális kapcsolatom?
Eddig még nem volt kapcsolatom. Mindig valami más volt fontos, a tanulás, az érettségi, nem is volt annyi önbizalmam, mert nem voltam nőies és szép. Lényeg, hogy nem jött össze, persze közben magányos voltam és vagyok most is. Mindig vágytam egy kapcsolatra, valakire akit szerethetek és aki szeret, de most hogy változtak a dolgok, a tanulás nem tölti ki minden időmet, a szüleim se fognak olyan szigorúan, mehetnék ide-oda, lenne lehetőségem ismerkedni. Szóval annak ellenére, hogy a lehetőségem meglenne hogy ismerkedjek én félek. Rengeteg kételyem van, mindig is vágytam valakire, úgy éreztem hiányzik valaki az életemből. Most mégis nem tudom lehetne-e jelen körülmények között egy normális, tartós, erős, stabil párkapcsolatom. Mert rengeteg minden megváltozott körülöttem mostanában és én is megváltoztam. Régen határozott elképzeléseim voltak a jövőmet illetően, de ma ez már nem így van. Megmondom őszintén fogalmam sincs mit akarok, se munka, se magánélet terén. Néha úgy érzem akár már most képes lennék férjhez menni és gyereket szülni, ha olyan férfival találkoznék aki levesz a lábamról és bízom benne és szeretjük egymást. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán akarok-e gyereket, házasságot, férjet. Néha úgy érzem ezek a dolgok nekem nem valóak. A munka terén se tudom mit akarok kezdeni magammal. Volt egy elképzelésem, de nem jött össze. Most kezdem az egyetemet szeptemberben de ez csak anyuék megnyugtatására van, hogy legyen egy diplomám, de nem tudom hogy akarok-e egyáltalán azon a pályán elhelyezkedni. Annyi minden van amiről fogalmam sincsen és össze vagyok zavarodva. Ha belegondolok erre még egy kapcsolatot bevállalni nem biztos hogy jó ötlet lenne. Azért se mert így is rengeteg kétséges dolog van az életemben jelenleg és nem tudom mi lesz a jövőben, és azért se mert nem biztos, hogy szívvel lélekkel tudnám csinálni, hogy egy jó kapcsolatot tudnék kialakítani, mert egy kapcsolatért, ha azt akarjuk hogy jó legyen sztem meg kell dolgozni. Viszont ha én ilyen labilis vagyok lélekben jelenleg akkor nem biztos hogy menne. Mit gondoltok erről?
Nem tudom lehet-e erre egyáltalán válaszolni érdemben, de jólesett kiírni magamból végre, és köszönöm aki elolvassa és próbál tanácsot adni.
20L
Ne csodálkozz, hogy a magánéleti kérdésekben bizonytalan vagy. Hogyan is terveznél a jövőre, ha még azt sem tudod, kivel tedd. Előbb jönnie kell egy olyan srácnak az életedbe, akivel már nem is lesz kérdés, hogy mit is akarsz, mert egyértelmű lesz, hogy vele akarod leélni a hátralévő életedet.
A tanulást illetően ne gondold túl a dolgot... ne úgy fogd fel, hogy amit most elvégzel szakmát, azt fogod csinálni az egész életedben, mert nem. Semmit nem jelent az, hogy milyen területen szerezted a diplomádat, mert sajnos ebben a mai világban már örülhetsz annak is, ha mondjuk recepciósnak felvesznek. De az esetek 80%ban nem azon a szakterületen tudsz elhelyezkedni, mint amiből diplomáztál. Éppen ezért tényleg tök mindegy, hogy mit tanulsz.
A munka pedig megint csak másodlagos, amíg tanulsz. Majd ha a vége felé jársz már az egyetemnek, akkor fogsz menni majd gyakorlatra. Nagyjából majd akkor fog benned körvonalazódni, hogy hogyan tovább. Akkor már nagyobb fogalmad lesz arról, hogy mi érdekel.
Én csak 2 évvel vagyok idősebb nálad, mégis idén nyáron (harmadéves egyetemistaként) jöttem rá arra, hogy mi érdekel igazán, milyen területen tanuljak tovább (szakirány választás).
Szóval, fel a fejjel! Tedd a "dolgod", éld az életed és majd szépen lassan letisztul a kép és látni fogod az utat, hogy merre is menj :)
21:31
Egyáltalán sehogy nem volt még. 1X randiztam egy sráccal kb fél éve, de végül nem lett belőle semmi.
Egyébként beszélgetek, ismerkedem, nem kimondottan párkeresés céljából ugyan, de adott esetben ha úgy alakulna nem zárkóznék el egy kapcsolat elől. Csak eddig valahogy nem igazán volt szerencsém ilyen téren. Nem is régóta van lehetőségem ismerkedni, és valahogy nem is jött össze, általában aki közeledni próbál nekem nem jön be, aki meg nekem tetszik az valamiért elérhetetlen.
Utolsó elég támadó hangnemben írtál, de azért reagálnék. Nem voltam stréber, csak elvárták tőlem, hogy jól tanuljak és szigorúan fogtak, de nem tanultam éjjel nappal, nem tudtam mindig mindent betűről betűre, csak jó jegyeim voltak. Aztán később tepertem, hogy bekerüljek az egyetemre, akkor az fontosabb volt mint a pasizás. Amit írtál, hogy azt hitted a saját életemet kezdem el. Hát nem tudom ez miért nem a saját életem elkezdése lesz. Elköltözöm itthonról, a magam ura leszek, dolgozni fogok a suli mellett, szal nem anyámék tartanak majd el, persze segítenek, de nem mindent ők állnak. Amúgy nem értem mitől jobb ez, hogy most nem tudom mi legyen, mintha diploma után nem tudnám. Ribanc meg nem leszek, és nem is alkeszkodni megyek az egyetemre, meg bulizni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!