Járnátok olyan sráccal aki? (sztori lent)

Lehet, h megváltozik, lehet, hogy nem...

Próbáld meg... nincs mit veszítened ;)

Máskülömben ha igazán szereted... majd azonn fogsz rágodni, MI LETT VOLNA, HA...

érted ugye???

énis jártam pont ugyanilyen pasival amijet te leírtál,ráadásul mi is jártunk vagy 4szer :D

szerintem hagyd a fenébe,de tényleg, tudom hogy könnyű mondani,pedig nem igyvan énis tudom hogy mijen érzés... felejtsd el,az idö mindent megold,és fogsz találni egy sokkal normálisabb pasit :)

vissza térve erre a depizös dologra,engem azért dobott ki mind a 4szer(!) mert nemtudta eldönteni mit akar,egyedül is akart lenni,de ugyanakkor mégse ...

szóval hagyd a csudába ;)

bocsi a magyarázás nem az erösségem :P puszz :)

Hm..az én (már) szerelmem is depressziós (volt), mondjuk az ereit nem vagdosta, csak előző barátnője elvette az életkedvét is. Sok-sok kitartással sikerülhet kiszedni a depiből, csak vigyázz nehogy téged ragadjon depibe! Ha úgy döntesz, h megpróbálod kiszedni a szutyokból, hajrá, sok sikert!

Egy (depiból párját kiszedő) boldog lány :)

3 éve nyáron barátnőm meghívott nyaralni 1 hétre. ott összeismerkedtem egy sráccal akivel rengeteget beszélgettem, (akkor volt barátom) és kiderült, hogy pár évvel azelőtt a papája meghalt és a barátnője is akinek az életét adta volna épp akkor hagyta el a legjobb barátjával...

szóval ezeket elmesélve megértettem, hogy miért volt olyan amilyen... rá két hétre összejöttünk, a barátomat otthagytam érte, mert a sok beszélgetés alatt kiderült, hogy nekem ő kell. összeismerkedtem az anyjával, aki szintén elég "rozoga" állapotban volt, mert nem volt elég, hogy a férjét elvesztette, még a fia is 3szor öngyilkos akart lenni, az alvilághoz csatlakozott és nem egyszer érezte magát is veszélyben miatta. Remegett a keze, dadogott, szinte beszélgetni se nagyon tudtunk mert nem nagyon tudta kifejezni magát...

ez 3 évvel ezelőtt volt. mára ez a srác a vőlegényem, rendesen dolgozik, közösen fejeztük be a házunkat, amit még apukájától kapott, csak amikor meghalt már nem érdekelte. anyósom eljár kirándulni a barátnőivel, sokat beszélgetünk, együtt kertészkedünk, dalolászik főzés közben...

nem egyszer sírós szemekkel kaptam köszöneteket, hogy nem tudják hol lennének ha mi akkor nem ismerjük meg egymást.

mindezt csak azért írom le, mert én is nagyon megszerettem akkor azon a nyári vakáción. a biztost dobtam el a bizonytalanért, de soha nem bántam meg, sőt!!!!

volt egy-két keményebb küzdelem, de megérte!!!!!!!

ha tényleg szereted és erősnek érzed magad és felelősségteljesnek ahhoz hogy végigcsináld és kitarts magad/magatok mellett, akkor mindenképp megéri!!

sok szerencsét és remélem pár év múlva olvashatjuk, hogy összejött nektek:D