Mit gondolnátok erről az én helyemben?

A barátommal lassan 2,5 éve vagyunk együtt (én 18, ő 19 éves). Idén nyáron apummal jár el dolgozni (ami azt jelenti, hogy kora reggel mennek és nagyon későn érnek haza) emiatt megengedték a szüleim, hogy nálunk aludjon hétköznap, mert nem tudna hazamenni (majdnem 20km-re lakik tőlem és vonattal szokott jönni/menni). Ezzel még nincs is semmi baj, de mi először úgy beszéltük meg, hogy csak négyszer fog menni egy héten (hogy pénteken és szombaton együtt tudjunk lenni). Ez egy pár hétig ment így, azóta pénteken is jár dolgozni. Vagyis maradt a szombat (de abból is csak fél nap, mert sokáig alszik és kora este hazamegy a szüleihez, hogy otthon is legyen kicsit). Én még ezt is megértettem, de tegnap közölte velem, hogy hétvégén is 1-2szer elmenne dolgozni amikor pedig nem, akkor szombatonként focira szeretne járni.

Erre már nem tudtam mit mondani. Ha menni akar menjen, de kezdem úgy érezni, hogy nem akar már velem lenni. Azt mondja, hogy szeret, de akkor miért nem velem akarja tölteni a szombati napokat? Biztos, hogy nem az anyagiak miatt akar akkor is dolgozni, mert nincs semmilyen baj, ami miatt ennyit kellene güriznie, szóval nem értem miért teszi ezt. Lehet, hogy már nem szeret annyira mint régen, és minél kevesebbet szeretne velem lenni?