Komolyan vehetett egyáltalán, srácok?

Tudom, nem látunk a fejébe, de leírhatnátok, Ti erről mit gondoltok férfi szemmel.

Barátommal szakítottunk. Érett a dolog, mert voltak gondjaink, de én nem szakítással akartam "megoldani". Mondtam, ha legközelebb találkozunk, beszéljük át a dolgainkat, és a kapcsolatunkban levő lehetőségeket, hogy min tudunk változtatni, és hogyan.

Találkoztunk. Ő eleve elő sem hozakodott volna magától a beszélgetéssel, pedig előtte megígérte, hogy beszélni fog velem a dolgainkról. Mikor én felhoztam, hogy beszéljük át, mi legyen, össze-vissza mondott mindent. Először, hogy "én fogom eldönteni, hogy megmaradjon-e a kapcsolatunk, és ő azt el fogja fogadni." Utána, hogy "ne szakítsunk, mert nem lehet majd visszacsinálni." Kicsivel később, hogy "legyünk barátok, abból mindig lehet több.Utána, hogy szerinte "majd két hétig barátok leszünk, két hétig meg megint nem (félig nevetve)."

(Ő tenni nem akart a kapcsolatért, ezt nem mondta ki, de kiderült abból, ahogyan nyilatkozott. Vagy elfogadok a régi állapotában mindent, vagy kenyértörés.)

Még azt is megkérdezte a nap végén tőlem: "A barátok szoktak szexelni?" mondtam: nem. Mire ő: kár. Azzal is jött, hogy "inkább csak holnaptól, éjféltől legyünk barátok", és "még utoljára levetkőztethetem". (ebbe nem mentem bele.)

Ennyire nem vett volna komolyan semmit, azért beszélt ilyen össze-vissza?