Miért csak akkor tudnak harcolni a pasik ha már eljött a vég! Én eldöntöttem elhagyom a párom, már a munkahelyen is felmondtam 300 km-re költözöm! Azota sms-eket küld, virágot vesz! De előtte meg mindennapos volt a vita! Mit tegyek?

Mert általában akkor jövünk rá, hogy milyen fontos is nekünk valaki, ha már elveszítettük.

Nem tudom min vitáztatok folyamatosan, de lehet inkább megbeszélni kellene vele, semmint "menekülni".

Az nagyon helyes, hogy a sarkadra álltál. Valószínűleg azért csinálja ezt, mert nem hitte el, hogy el tud veszteni téged, és, hogy valahogy visszahódítson. Ez mondjuk szerintem neked is világos volt. Az a tapasztalatom, hogy ami egyszer elromlott, az sajnos sokadjára is el fog, csak idő kérdése. Ez baromi fájdalmas. Én hatszor játszottam el ezt, hogy bíztam abban, hogy jobb lesz. Most pedig én is szenvedek nélküle, de tudom, hogy jobb lesz, és van még olyan ember, aki boldoggá tud tenni, anélkül, hogy a kapcsolatunk éppen az ő kedvétől függjön. Neked is rossz lesz, biztos, és lehet, hogy a "rossz" egy enyhe kifejezés. De ha elhatároztad, hogy új életet kezdesz, és már meg is tetted az első lépéseket, nem szabad elgyengülni. Ha mégis annyira észhez térítette a lépésed, hogy teljesen gyökeresen megváltozott, akkor ezt látni fogod. De kínozd egy darabig, és legyen kitartó. Ha az sms-t küldök, virágot küldök két napig tart, az árulkodó...

Most éppen ellent fogok magamnak mondani, de, ha érzed, hogy nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nem megy nélküle, akkor tudod, hogy mi a dolgod. A szívnek nem olyan könnyű azt mondani, hogy NEM. Sőt... Aztán, ha tényleg olyan olyan nagy szerelem a tiétek, akkor úgyis egymásra találtok.

Én a helyedben nem fordulnék vissza, hiszen mindig jobb jön helyettük. Viszont tudom jól, hogy ez baromi nehéz. Mindenki ezt tanácsolta nekem is, hogy ha már vége lett, akkor ne engedjem vissza, mert volt oka/okom azt mondani, hogy ennyi volt... Addig sikerült nem hallgatnom másokra, míg belebetegedtem ebbe a kapcsolatba...

Okos és ügyes légy!

Mindig akkor jössz rá, h vmi jó volt, ha már nem lehet a tiéd. A boldogságot is csak utólag értékeli az ember igazán.

Ez a párkapcsolatokra meg ugyanígy igaz. Tudod, ha rádöbbensz, h "hoppá, tényleg nincs tovább", megpróbálsz megtenni mindent azért, h visszakapd. Idővel az emlékek megszépülnek, és csak a szépre emlékszel.

Én az összes volt barátommal így vagyok: vmennyivel vége lett vmiért, többségében én szakítottam, vagyis... 1X volt olyan, h a srác mondta ki, de azt is én alakítottam úgy...

És mégis, sokszor szoktam visszagondolni rá, h milyen jó is volt a kapcsolatunkban az, h... - amit hiányolok a mostaniból, az megvolt az előzőben, és így tovább. De visszatáncolni mégsem tudnék, hiszen vmiért vége lett. Az ok megvolt rá.

Bocs, h kicsit eltértem a tárgytól, csak így könnyebb megérteni, amit mondani akarok.

H mit tégy?

Valósítsd meg a tervedet, ha eltervezted, annak nyilván oka volt, hajtsd is végre. Ha pedig a párod tényleg komolyan gondolja, úgyis tenni fog érte(d). Akkor nem csak smst fog küldözgetni, és nem csak 1-2 hétig fog tartani a küzdés.

Ha te is úgy érzed, h lenne jövője a kapcsolatotoknak, akkor mondhatod neki is, h: "nem ám ilyen egyszerű. Ha tényleg akarsz engem, akkor bizonyítsd be. A lehetőség adott, én nem kezdek új kapcsolatba, de neked kell bebizonyítanod, h képes vagy változni, változtatni."

Vagy vmi hasonlóval, a lényeg, h tudtára hozhatod, h mit vársz tőle.

De ne feledd! Légy erős, és amit elterveztél, valósítsd is meg.

Ha nem küzd érted, ott lesz az új életed, ha pedig küzd, és sikerül újra összejönnötök, mindent vissza lehet csinálni. (23/L)