Azt hiszem bele szerettem a legjobb barátnőm volt pasijába mit tegyek?

azért az természetes hogy a szakítás után a barátnőd haragszik, de ebből is látszik, hogy a kapcsolatuk nem ért sokat, és a lány sem szereti a fiút már... lehet hogy inkább az zavarná, ha te olyannal jársz, akit ő utál.

Jó lesz ha a te kedves barátnőd mielőbb felnő és megkomolyodik, és elfogadja a kapcsolatotokat, és nem akar beleszólni az életedbe csupán azért, mert egyszer járt egy fiúval! Innentől kezdve ez már csak a te történeted, a barátnődnek nincs hozzá beleszólása, köze. Keressen magának ő is inkább valakit! Ha ezt nem érti meg előbb utóbb, akkor nem szereti egyikőtöket sem, és nem is szerette sohasem! Innentől kezdve pedig végképp nem lehet meghatározó ő másik két ember életével kapcsolatban!

Talán érdemes lenne pár hetet várni, amíg megnyugszik, ha ez nem történik meg, akkor nem barát. de az normális, hogy most dühös.

szóval ő "mocskoskodik" veled? te se vagy különb b*zdmeg.

egyébként végülis nem lenne azzal bajom ha összejönnél végülis vele (mondjuk soha nem tennék ilyet az igaz barátnőmmel:)) hanem hogy most próbálod lejáratni az állítólagos legjobb barátnődet. undorító.;)

az ilyen kérdések külön idegesítenek, amikor tulajdonképpen írhatnánk 80an hogy NE te akkor is azt csinálod, amit akarsz. és ezzel sincs baj, de akkor minek kérdezed?:) miért mindenki itt várja a megerősítést?:)))

ne hallgass azokra akik itt ócsárolnak, ők csak itt vezetik le a feszültségüket...

nem teszel rosszat a barátnőddel, ha fáj neki most, és sértődött, akkor sem. ez az élet, a te életed, nem tehettek az érzéseitekről, de az érzések nagyon fontosak: az igaz szerelem útjába nem szabad megsértődésnek állnia. mert ha a barátnőd szomorú is most vagy dühös, amit érez, annak nincs komoly alapja, nem egyéb, mint sértődöttség.

Most őszintén, melyik a fontosabb, igazabb érzelem?

A szerelem, vagy pedig az, hogy: "nem szeret, elhagyott, ráadásul összejött a legjobb barátnőmmel, akit utána ismert meg, hogy szakítottunk"

megértem, hogy az utóbbi fáj - normális esetben egy ideig.

de mondjuk örülni is lehetne, ugyan emiatt: "nem szeret, elhagyott - nos, az miatt sírni nem érdemes, akinek én nem kellek. még nagyon fiatal vagyok, legalább kiderült, hogy ő nem volt az igazi, és nem pazaroltam túl sok időt egy rossz kapcsolatra. viszont itt van a barátnőm, akinek nincs senkije, ők ketten miattam kerültek közel, kedvelték meg egymást. Lehet, ők ketten valóban összetartoznak, ahogyan mi nem. Legalább a barátnőm boldog lehet talán! Ráadásul valamelyest, a boldogságát nekem köszönheti. örülök ennek, mert szeretem őt, még ha egyben fáj is, hogy engem nem szeret, de kifogom bírni."

Azért kellene némi alázat az élethez.

És ez nem azt jelenti, hogy butaságok miatt mondjunk le arról, ami igazán számít. Inkább azt, hogy vannak helyzetek, amikor veszítenünk kell. és ez nem feltétlen baj. mert nem kell mindig nyerni. attól még maradhatunk győztesek.