Hogy lehet megcsalni valakit, akit szeretünk?

Könnyen! Ha termékeny vagy épp, akkor minden vágyad egy szuperjó génállománnyal rendelkező pasi. Ha ezt megleled, akkor simán lefekszel vele. Akkor nem fogsz gondolkozni sem előtte, sem közben, max majd utána. :D De azzal a pasival nem biztos, h szívesen élnél együtt. A pároddal viszont annál inkább. Ennyi a történet.

Pasi oldalról meg, az a nagy helyzet, h minden arra érdemes nőt meg kell dugniuk. Ez az alapprogramjuk. Persze, lehet önuralmat gyakorolni, de néha nehéz. :)

Mindezek ellenére a szerelem, az bizony szerelem! Ami szintén biológia, de ez semmit nem von le az értékéből! Minden egyéb idealizált körítés csak felesleges álmodozás. ^^"

A volt barátom tesója szemrebbenés nélkül bárkivel csalta a barátnőjét és a képébe hazudott, de ha a csaj beszélgetett valakivel, nem ért rá hétvégén találkozni vagy bármi, már megőrült és hisztirohamot kapott, hogy mi van ha elveszik tőle, nem lehet a szerelmével, mi lesz így nélküle.

Mondjuk az az ember pszichiátriai eset volt, nekem is mindig falaznom kellett neki, amióta nem vagyok a testvérével gondoltam rá h elmondom a lánynak mert egyébként aranyos csaj, csak hát mégse akarok belemászni a dologba, meg amilyen labilis még vagy öngyilkos lesz, vagy nekem/a csajnak lesz vmi baja.

Mondjuk teljesen normális embereket is ismerek akik csalják a párjukat és elvileg szeretik.

Csak azt csaltam meg akit nem szerettem

van a világon kapcsolatfüggöség sajna.

A megcsalás egy döntés.

És döntő százalékban ( nem minden esetben!!!) csak a nők képesek arra, hogy beérjék azzal, hogy szerelmesek, és akkor csak a pasijukra vágynak.

A férfiak ALAPVETŐEN biológiailag különböznek. És ezért nem lehet őket hibáztatni, ez olyan, mint hogy valakinek zöld vagy barna a szeme. Ez ilyen. A pasik probléma nélkül szét tudják választani a szerelmet a szextől. (hangsúlyozom megint, nem minden esetben, de döntő többség) Számukra a megcsalás általában csak testiség, vágy, és kész. Attól még komolyan szerelmesek a barátnőjükbe.

De mint mondtam, a megcsalás döntés. Nincs olyan emberi ösztön, amely elnyomná ebben a kérdésben a józan ítélőképességünket, szóval aki megcsal valakit, az döntött. Jól vagy rosszul, később megítélheti, de nem "csakúgy megtörtént, nem is tudom mi történt"...

Én pl azért csaltam meg, akit szerettem, mert nem voltam biztos az érzéseiben (mondjuk éreztette is, hogy rohadtul nem tudja, mit akar)...

A többit meg azért csaltam meg, mert nem szerettem őket, csak pótlékok voltak, mert a fent említettnek köszönhetően szükség volt ezekre is.