Miért ennyire nehéz kiszállni egy kapcsolatból?

Esetleg mert függesz a másiktól, nem akarsz magányos lenni és a boldogságod is egy embertől függ. Másfelől azért, mert gyenge jellem vagy, nem vagy őszinte a pároddal sem, nem tudod kifejezni az érzéseidet. Önbizalomhiányod van, nem hiszed, hogy találnál jobbat, megalkuszol egy kevésbé jóval a biztonságért. Harmadszor azért, mert valószínűleg önző vagy, aki csak a saját boldogságát tartja szem előtt, a párja gondolatai nem foglalkoztatják, és csak azt látod, hogy te mit veszíthetsz azzal, ha kilépsz. Nem tudod lezárni magadban, mert úgy érzed, hibáznál, rosszul döntenél. Félsz a kudarctól.

Nagyjából ennyi jut eszembe...

Akkor mégsem álltam olyan messze az igazságtól, nem igaz? Az is érthető, hogy te félsz bevallani magadnak, mert egész eddig ezt csináltad, hagytad magad, többször döntöttél úgy, hogy elég és aztán mégis vissza. Hát ki lenne az a hülye, aki ennyi huzavona után azt mondja magára, hogy "Én nem voltam normális!" :) Így működik az ember.

Ha félsz a változástól az is érthető, de nem mentség. Saját magadnak kell eldöntened, hogy mit vársz a kapcsolatotoktól. Ha számodra ez már nem nyújt semmi örömet, csak azért vagy vele, mert pénzügyileg és lakással el vagy látva... akkor el kell dönteni, hogy neked ez fontos-e annyira, hogy feladod érte saját magadat... Mert megalázottnak lenni egy életen át nem jó buli és messze áll a szerelemtől és a boldogságtól.

Hidd el, amíg te nem változtatsz, addig a világ sem fog megváltozni körülötted! Amint kilépsz a kényelmes kereteid közül, a világ hirtelen más lesz! Tudod miért? Mert pontosan azzal a hozzáállással jutottál el idáig, amit eddig képviseltél. Most valami új kell! Valami egészen más kell ahhoz, hogy az életed is más legyen!

Én ajánlom, hogy olvasd el Csernus könyvét a témában. Sokan előítélettel vannak felőle, pedig abszolút az olyan embereknek akar segíteni vele, mint amilyen te is vagy.

[link]