Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meddig lehet ezt a helyzetet elviselni, tolerálni?
Tudom, ezt csak én tudhatom, hiszen az én érzéseimről van szó.
A lényeg: megismerkedtem valakivel, akivel kölcsönösen megszerettük egymást.De, :az illetőnek most nincs munkája, a szülénél lakik, egy külön kialakított lakrészben.
Nem az a gond(om) hogy nem halmoz el "bármivel", meg hogy nem megyünk sehová.Inkább csak olyan értelemben, hogy így mindig én megyek hozzá, ott vagyok nála.Jobban meg szeretném ismerni, más helyzetekben is lenni vele, vagy hogy ő jöjjön el hozzám.Én a gyerekeimmel élek, ő (mint írtam a szüleinél) de egyedül.
Végül is vélemények, tapasztalatok érdekelnének, hogy így meddig lehet ezt bírni.Hiszen ezt az állapotot együtt kell átvészelni, és mint tudjuk a munkanélküli állapot egy nagyon jó működő, régi kapcsolatot is fel tud őrölni.
Mivel mi még az ismerkedős szakaszban vagyunk, mit kéne tennem? Hogy "kell" egy ilyen helyzethez alkalmazkodni?
Nem szajkózóm, hogy jó lenne, ha eljönne, és stb.... mert tisztában vagyok a helyzetével, nem vagyok egy hisztis típus.
Mi a "jó" megoldás? Van e egyáltalán?
igen, az már jelentős lenne, ha mondjuk heti 2* ő menne. Így viszont úgy néz ki a dolog, mintha te udvarolnál a pasinak, mert mindig te mész. Ha ő az otthonában főz neked és körbeugrál, az ok, de ha nem, és neked kell ott pl. pakolásznod, akkor én azt már nem vállalnám be.
Nekem nem működött az a kapcsolatom, amikor mindig én mentem, bár ott más volt az ok. Akárhogy is nézzük, a férfi dolga, hogy menjen a nő után. Heti 1* ő is tudna menni, gondolom, mivel a szüleivel lakik, nincs gondja a kajára és segítik is őt.
43 evesen meg a szuleitol fugg? volt elotted komoly kapcsolata? hazassag?
voltam kisse hasonlo helyzetben, a randihoz a haveroktol kertem penzt,
tehat ha nagyon akarna, elmehetne o is
Elvált, volt egy 6 évig tartó élettársi kapcsolata, ebből adódik/ adódnak adósságai (is) mindent elmondott, ismerem ezt a helyzetét is.Nem kételkedem benne, hogy nem mondott igazat, mert amikor kettesben beszélgettem az anyjával, ugyan azt ugyan úgy mondta el.
Hát, igen, de a haveroknak is meg kell adni előbb utóbb...
Hogy 43 évesen a szüleitől függ, ..... nézd... ha én elveszíteném most az állásomat, ugyan abban a helyzetben lennék.
Nem tudnám fizetni az albérletet, nem tudnám iskoláztatni a gyerekeimet, enni adni nekik.És sajnos ez egyre gyakoribb a mai világban.De szerintem ezt nem kell annyira boncolgatni, érni mindenki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!