Volt már olyan hogy összejöttél valakivel az iskoládból?

Jaj, zsici, bírom a humorod!

Amúgy igen, lassan 4 hónapja járunk. Hogy hogyan történt, azt elég hosszú lenne elmondani. Már az elején, amikor megismertem, és először meg akartam szólítani, olyan csúnyán nézett rám, h inkább meggondoltam magam. Később azt vettem észre,hogy a folyosón egyre többször ül mellém, és nyomja a vicceit. Egyre gyakrabban...annyira, hogy végül minden szüneten kijártunk beszélgetni, és nagyon élveztem. Alig vártam, h szünet legyen, hogy beszélgethessünk. Csodálatos barátként tekintettem rá. Hamar rájöttem azonban, hogy ő többet akar. Még mielőtt akármit mondott volna az érzéseiről, azt mondtam, hogy nem akarom bolondítani. Aztán sokáig kerültem, végül folytatódott ugyanaz. Szégyellem bevallani, de ezt ötször játszottam el vele, és nagy fájdalmat okoztam neki. Végül nagyon megsértettem, és örülhettem, mert végre békén hagyott. Akkor viszont már annyira a szívemhez nőtt, hogy nem tudtam, nélküle mit kezdjek magammal. Nagy nehezen kiböktem neki, hogy szeretem(mellesleg ezelőtt ő rengetegszer mondta nekem, sőt egy gyönyörű verset is írt), és ha egyáltalán lehet, akkor szeretném helyrehozni ezt a szakadást köztünk. Most már lényegre törően megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, és igennel feleltem. Nem bántam meg. Bocsi, hogy ennyire hosszú lett...

Igen. Féléve járok a barátommal egy közös baráton keresztül ismerkedtünk meg a suliban és szünetekben mindig taliztunk beszélgettünk, hülyéskedtünk, flörtöltünk és másfél hét után összejöttünk. :)

Még most is imádom őt és ő is engem. ^^