Mindenki rózsaszín ködként éli meg a szerelmet?

kétlem.

a szerelem olyan mint egy baleset amiről tudod hogy be fog következni, tudod hogy nagyon rossz lesz a vége, de semmit sem tudsz ellene tenni.

Kezdetben az volt. Minden szép és jó, tökéletesen, az élet szép, az élet könnyű, a szerelem szép.

Aztán amikor felszívódik a köd, rájöttem, hogy semmi sem egyszerű, tenni kell azért, hogy boldoguljak, hogy ne unjunk egymásra (ennek ellenére megtörtént, volt egy egy hónapos szakításunk). Sok a vita és a bosszúság, de még a legrosszabb pillanat is inkább édes, mint keserű.

Már nincs meg a rózsaszín köd, de jobb így, reálisabb.

Nekem sosem volt rózsaszín köd, olyan irdatlan csúnyán pofára estem egyszer, hogy valahogy sikerült meggátolnom magamban ezt az ész nélküli korlátlan boldogságot. Ennek van jó és rossz oldala, fantasztikus érzés csakúgy boldognak lenni, semmiféle óvatosság nélkül, de így nem értek meglepetések.

Ettől függetlenül halálosan szeretem a barátomat, most először vagyok úgy valakivel, hogy még csak a fantáziámban sem akarok senki mást elképzelni, csak őt, de tudom, hogy milyen és ehhez alkalmazkodok. Ő is ismer, mi maradtunk a realitások szintjén...

20L - 24F