Létezik olyan, hogy valaki nem ismeri a rózsaszín felhős és lila ködös szerelmet?

Én ugyanígy érzek. Kimondhatatlanul szeretem, de nem akarok begőzölt "szerelmes" (=eszement) lenni. Volt olyan is, de utólag nem hiszem, az szerelem volt, hálás vagyok, hogy vége lett. Nem ez a jele az igazi szerelemnek. Nem ettől függ.

Bízz magatokban.

Az előző kapcsolatomban volt rózsaszín köd, a mostaniban nem. Mégis ez a mindent elsöprő szerelem. Az előző meg csak rózsaszín köd volt. Nem is volt ilyen intenzív, ilyen valóságos, ilyen mély és ilyen gyönyörű.

A rózsaszín köd nem szerelem! Az egy olyan állapot, amikor a saját illúzióinkat vetítjük a másikra, tökéletesnek képzeljük, nem látjuk a hibáit, nem úgy fogadjuk el, ahogy van, hanem ráhúzunk egy tetszőleges, hibák nélküli, álmainknak megfelelő herceg, vagy hercegnő jelmezt.

A szerelem az, amikor már megismertük, látjuk a hibáit, azokkal együtt szeretjük szeretettel, szerelemmel, szenvedéllyel, elfogadással, tisztelettel, mélyen és elmondhatatlanul.

Ne keverjük a kettőt!

De az is igaz, hogy mindenki mást és mást ért szerelem alatt. Ha valaki a rózsaszín ködöt gondolja annak, akkor valószínűleg titkon mindig erre fog vágyni.

Azt még hozzátenném, hogy a szerelem igaz, hogy nem is maga a rózsaszín köd, de nem is az, ha teljesen ésszel választunk. Tehát ha csak aszerint, hogy: igaz, nem érzek iránta barátságnál többet, de olyan rendes ember.

Ezek a kapcsolatok is jól tudnak működni, de nem mindenkinek valók. Nekem például soha nem ment volna szerelem nélkül.

ma 22:10 voltam